Honvágy

Rémes honvágyam kerekedett, olyan, hogy azt nézegetem az azsendámban, mikor tudnánk júliusig valamelyik hétvégére hazamenni (semikor). A családon, a barátokon és azon kívül, hogy ott nőttem fel és jártam suliba, két konkrét dolog hiányzik Magyorországról nap mint nap: az időjárás és a könyvesboltok.

Itt hetek óta 10-12 fok van és eső, ez így megy kb. márciustól októberig, na jó, most túlzok, de itt nincs négy évszak az biztos. A teraszon nyári ruhában és szandálban kiülni 21 óra után számomra életcélommá vált – itt még egy viszonylag meleg nap után is fel kell venni azt a pulcsit este. Egy reumásnak, mint én, ez maga a katasztrófa. Illusztrálásképpen: ma az irodában bekapcsoltam a fűtést, és ez abszolút nem kivételes eset. Hiányoznak az illatok, a fűben mezitláb járkálás...hiányzik annak a biztos tudata, hogy ha most május 7-e van, akkor holnap minden bizonnyal jó idő lesz, de ha nem, az sem baj, mert akkor is tuti, hogy egy hónap múlva beköszönt viszont a nyár, spagettipánt, terasz stb.

Más: könyvesboltok. Amikor otthon vagyunk, egy-egy Libriben mezgerelni nekem maga a Menyország, egy külön Program. Persze itt is vannak könyvesboltok, de egyrészt nincs bennük kávézó, másrészt hiába ismerem jól a nyelvet, az mégsem ugyanaz. Magyarul szeretek (és tudok legjobban) olvasni, pl. a francia klasszikusokat is magyarul olvasom, szuperül vannak fordítva és nekem azt jelenti az anyanyelv, hogy azon a nyelven értek meg valószínűleg mindent, amit intelligenciámnak megfelelően meg kell értenem. Ha franciául olvasok (persze szoktam), kétségeim vannak, hogy vajon átsiklom-e egy-egy rejtett kulturális utaláson? Félreértek-e valamit? Jól értelmezem-e a különböző nyelvi regisztereket? Arról nem is beszélve, hogy ha elkalandoznak közben a gondolataim, akkor annak veszett fejsze nyele, olyan, mintha sohasem olvastam volna.

Régen voltunk otthon, jaj, és túl rossz most az idő itt.