Az interjú

Nagyon megizzasztottak. Sok kifejtős és nehéz kérdést tettek fel, amire hirtelen kellett rögtönözve valami épkézlábat kitalálnom, jaj, nem volt könnyű. Nem volt mázlim sem: amire viszont tudtam a talpraesett és frappáns választ, azt nem kérdezték meg. Emiatt nem is voltam összeszedett, kapkodtam is, lehengerlésről és elkápráztatásról sajnos nem volt szó.

A HR-es nő (a személyzetis!) például megkérdezte, hogy bírom-e ha kritizálják a munkámat és a válaszomat támasszam alá példákkal. Én meg arra készültem, hogy a portugál nő lesz bent, aki ismeri a csoportom helyzetét (TELE vagyunk személyes problémákkal) és ezért majd arra kérdez rá, hogyan dolgozom csapatban. Jó kis példáim is voltak erre, meg akartam magyarázni a bizonyítványomat.

A nő a kommunikációról meg az szerette volna tudni, mi az Unió kommunikációs stratégiája. Így hirtelen, öt mondatban. Sajnos én az Unió nyelvpolitikájából lettem volna verhetetlen, de az nem érdekelt senkit.

Az Ismerőst sem lehet vádolni azzal, hogy előnyhöz akart volna juttatni, az ő kérdése az volt, hogyan szerveznék meg egy rendezvényt. Ezt is öt mondatban, rögtönözve, felkészülés nélkül. Azt sem tudtam, mivel kezdjem, annyi aspektusa van egy rendezvényszervezésnek, például nemrég vettem erről egy könyvet.

Összességében úgy érzem, nem voltam jó, csodálkoznék, ha engem választanának. Viszont nem is tudtam volna jobban felkészülni erre, képtelenség lett volna kitalálni ezeket a kérdéseket. Tök sokat gondolkodtam pl. azon, hogy milyen projekteket valósítanék meg a helyszínen, de ez a téma sem került elő. De mindezek ellenére örülök, hogy elmentem. Tisztességesen készültem és valamennyire helyt is álltam, úgy értve, hogy nem kell lesütött szemmel járkálnom a folyosón életem végéig, vagy ilyesmi, még ha nem is választanak is be.

Azóta viszont úgy érzem magam, mint akit kimostak. Hulla vagyok. Egy forradalmár kollégám bejött utána az irodámba egy újabb petícióval (most az Európai Parlamenthez írnak! Megáll az ész!) és annyira le voltam eresztve, hogy szépen elküldtem a fenébe megmagyaráztam neki, miért nem értek egyet ezzel a sub rosa tevékenységgel. Derült égből érte a villámcsapás, nekem meg olyan jól esett végre elmagyarázni az indokaimat.

Eredmény egy hét múlva. Olyan 5% esélyt adok magamnak, de ez is olyan, mint a teherbeesés: az ember teljesen érthetetlen módon az utolsó pillanatig reménykedik egy picit.