2012. március 30., péntek

Tetőtől talpig regényhősnek érzem magam

Jaj, nagyon izgatott vagyok. A cég belső honlapján kiírták álmaim állását, a munkavégzés helye ráadásul az álmaim városa (=Párizs). Júliusi kezdéssel. Három évre. Ez a lehetőség olyan ritka, mint a fehér holló. Az első gondolatom az volt, hogy vajon milyen hosszú a (lombik) várólista Párizsban? Azóta viszont az jár a fejemben, hogy egy kis (na jó, NAGY) szerencsével úgy a magán-, mint a szakmai életem rendeződhetne rövid távon. Már látom magamat a boulevard St Germain-en nagy hassal. Hiába intem magam óvatosságra (nem kellene beleélnem magam) nem megy, már azon gondolkodom, Z. otthon maradna-e egy 4 hónapos kisbabával (naná) (az ikrek gondolatát most valahogy most ejtettem, pedig az lenne ám a hab a tortán).

Ma lázasan motivációs levelet fogalmaztam, nem nehéz: nagyon motivált vagyok. Le fogom porolni a CV-met is, amihez 3 éve nem nyúltam hozzá. Április 18. a leadási határidő, aztán eldől, behívnak-e egyáltalán szóbelire. Szerintem egy lombiknyi esélyem van az interjúra és utána egy inszeminációnyi arra, hogy meg is kapom az állást. Szóval kevés. De van esélyem. Az állás annyira érdekes egyébként, hogy már az interjúra felkészülni is izgi lenne. Egyik feltétel pl. a francia kultúra beható ismerete. Ez olyan, mintha nekem találták volna ki. De meg kell erről őket győzni.

Beszéltem Miriammal is, a kérvényem még sehol, de azt javasolta, hogy ennek ellenére kezdjem el a kezelést, mert az engedély visszamenőleges hatályú. Huh. Szóval jövő héten mégiscsak indul a lombik. Jaj, nagyon izgatott vagyok.

12 megjegyzés:

  1. egyébként most mivel foglalkozol? vagy titkos, merhogy beazonosíthatóvá tesz?

    VálaszTörlés
  2. Már felfedtem magam a múltkor, szóval nem titkos, csak azt akarom elkerülni, h bizonyos kulcsszavakkal RÖGTÖN rámtaláljon valaki (pl a kórház nevével, ilyenek)

    Fordító vagyok, 7 éve, ez az új állás pedig kapcsolattartás, hálózatépítés, szervezkedés lenne... olyasmi, amiről egy 7 éve gép előtt ülő ember csak álmodhat...emberekkel kellene beszélni nap mint nap, ráadásul Párizsban! Lehet h a sors üzent nekem ezzel a pályázattal, hogy sínen van az életem (blogolok ÉS élek!!) :))

    VálaszTörlés
  3. De mit fogsz mondani az állásinterjún, ha megkérdezik, akarsz-e gyereket? És mit csinálsz, ha épp a felmondási időd alatt esel teherbe? Vagy ez nyugaton nem ennyire necces? Itthon biztos nem vennének fel egy munkahelyre, ha tudják, hogy terhes vagy.
    Azért kérdezem, mert én is gondolkodom állásváltoztatáson, de azért nem merek, mert mi van, ha az új helyen titkolnom kell a nőgyógyászhoz járást, vagy nem engednek el. Meg nincs is kedvem azt hazudni az interjún, hogy ááá, mostanában biztos nem akarok gyereket. Márpedig bárki ismerős, akit megkérdeztem, azt mondta, hazudni kell.

    VálaszTörlés
  4. Á, ezt itt nem kérdezik meg. (de ha otthon mindenki hazudik, akkor minek kérdezik egyáltalán? :)) És nem lenne felmondási idő sem, mert ez egy kiküldetés, a munkáltató ugyanaz. Ha teherbe esnék, akkor csak 4 hónapig maradnék otthon, ez itt a szokásos. Emiatt egy picit lenne lelkiismeret-furdalásom, de aztán arra gondoltam, ennyit tudnának nélkülözni. És bárkit vegyenek is fel, mindenkivel előfordulhat egy 4 hónapos betegszabi.

    Ami viszont aggaszt, az az amit Te is írsz, hogy ha NEM esnék teherbe addigra, akkor hogyan járnék nőgyógyászhoz reggeletne. De ezen még ráérek gondolkodni :)) (amúgy pedig e miatt nem keresek más állást mostanában. De ez egy kivételes lehetőség, nem szabad kihagyni)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor ez tényleg mázli! És a 4 hónap, az hogy számolódik? Szülés előtt egy hónap, utána három? Vagy a munkából megy be az ember szülni, és utána 4? Nagyon durván hangzik a magyar 2 évhez képest :))

      Törlés
    2. szerintem a magyar két (három) év meg a másik véglet...

      Törlés
  5. Asszem 1+3 hónap, de nem vagyok benne biztos. Aztán anyasági szabit szoktak még kivenni, meg fizetés nélkülit, és így ki szokták húzni, amíg a gyerek kb 6 hónapos vagy 1 éves nem lesz. Meg az apának is jár valamennyi szabi. Volt egy fr politikus csaj, aki a gyerek 3 hetes korában ment vissza képviselőnek, ez annyira durva!!

    VálaszTörlés
  6. igen, itt Amerikában is max hat hetet bírnak, mi ismerünk egy magyar nőt, ő extrém sokáig (három hónap) maradt otthon, de gondolom azt már nem nézik jó szemmel - rémes, szerintem is, nem is értem, akkor ezek minek szülnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát mert szeretnének kisbabát, de nincs más választásuk, nem? :))

      Itt viszont tök jó részmunkaidős és távmunkás lehetőségek vannak, ez picit kompenzál.

      Törlés
  7. de, van más választásuk, mi is egy fizetésből élünk (annyira azért nem rosszul), egy kutatóiból, ami azért nem a legmenőbb itt. szerintem legalább egy évet el kell tölteni a gyerekeddel, egyszerűen szüksége van rá, már csak pl a szoptatás/anyatej miatt is. viszont itt a nőkkel elhitették, hogy nem emberek, ha nem dolgoznak egy kicsit.

    VálaszTörlés
  8. ja és persze neked is szükséged van rá, hogy ne a munkahelyeden válj anyává, hanem lehetőleg a gyereked közelében:)

    VálaszTörlés
  9. hú, Molly, most szívesen ellentmondanék neked, mert a véleményedet egy picit sarkosnak érzem, de nem vagyok még abban a helyzetben, hogy megtegyem: nincs még gyerekem. De a munkahelyi oldaldallal tisztában vagyok, néha ugyanis nehéz nemet mondani, nagy a nyomás, illetve az én esetemben nem lesz még egyszer ilyen lehetőség. Szóval térjünk vissza a dologra, amikor már meglesz a gyerkőc :)

    VálaszTörlés