tag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post2631700866400261476..comments2024-03-26T16:05:56.427+01:00Comments on Túl vagyunk a nehezén. Most jön a neheze!: A mi okos, kedves, készséges, figyelmes, vicces és szeretetreméltó kisfiunkTamkohttp://www.blogger.com/profile/08313423615257912019noreply@blogger.comBlogger39125tag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-38857351814259580902018-04-12T06:51:27.601+02:002018-04-12T06:51:27.601+02:00A köszönönéssel kapcsolatban:Én arra tanítottam me...A köszönönéssel kapcsolatban:Én arra tanítottam meg a lányomat, hogy engem utánozzon és úgy köszönjön, ahogy én. Így ebből sosem volt gond. Ma már <br />(5 éves volt márciusban) köszön önállóan - titkos segítség nélkül is - megfelelő módon. Kamillahttps://www.blogger.com/profile/02871088130381344062noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-15941977190361856112018-04-10T13:18:23.668+02:002018-04-10T13:18:23.668+02:00Rengeteg a gyerek (kb 25) és közöttük is sok az ol...Rengeteg a gyerek (kb 25) és közöttük is sok az olyan (legalább hármat ismerek) aki folyamatosan az óvónőn lóg, dumál hozzá, mutogat, figyelmet követel.. fogalmam sincs, hogyan lehetne ezt jól csinálnia a nőnek. Sehogy, valszeg. :(( ez van. Ennek ellenére az az érzésem, hogy szereti Boni a foglalkozásokat, itthon állandóan ovisat játszik, kéri, hogy csináljak neki feladatlapokat stb. Szóval nincs dráma, de tény, hogy kevesebb gyerekkel sokkal jobb lehetne. Még "szerencse" hogy hamar (15:45) vége van és sok a szünet...Tamkohttps://www.blogger.com/profile/08313423615257912019noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-22062880271206985262018-04-10T13:08:35.005+02:002018-04-10T13:08:35.005+02:00Miert fajdul meg a gyomrom minden alkalommal, amik...Miert fajdul meg a gyomrom minden alkalommal, amikor az ovirol irsz...szegeny kicsi ott van egesz nap, kenytelen alkalmazkodni, igyekszik megfelelni a felnötteknek, akik meg azt sem veszik eszre, hogy izzad es segiteni kellene neki...csoda, ha nincs jol? Mindenkinek szuksege van arra, hogy lassak es elfogadjak, egy visszahuzodo gyereknek meginkabb, ezt egy pedagogusnak tudnia kellene.<br />(En is introvertalt vagyok, de nem elem meg dramanak. Volt egy idö, kiskamaszkoromban, amikor nehezebb volt, de aztan elmult es elfogadtam, hogy ez nekem ilyen. Keves barat, Keves kapcsolat, de nekem eleg.)kecshttps://www.blogger.com/profile/02713817154424386815noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-87881075974020641592018-04-10T10:25:22.558+02:002018-04-10T10:25:22.558+02:00(egyszer írtad, hogy a nagyobbik fiad eljutott oda...(egyszer írtad, hogy a nagyobbik fiad eljutott oda, hogy MERT szófogadatlan lenni az óvónővel. Hát nagyon irigyeltelek :)))) Érted, mire gondolok ;-)Tamkohttps://www.blogger.com/profile/08313423615257912019noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-28257812110420512942018-04-10T10:23:23.513+02:002018-04-10T10:23:23.513+02:00Talán a nyelvi fejlődés segítség lesz neki, igen!
...Talán a nyelvi fejlődés segítség lesz neki, igen!<br /><br />Azért gondolom, hogy szorong, mert másfél éve rágja a körmét (itthon is), az oviban pedig képes izzadni egész nap, de nem akar (mer?) szólni az óvónőnek, hogy segítsen neki levenni a pulcsiját. Az óvónő elmesélése alapján egyébként ott nincs baja a gyerekekkel, játszik velük, ellenben az óvónőhöz nem szól egy szót sem. Ez akkor derült ki, amikor azt kérdeztük a nőtől, hogy mit gondol Boni beszédhibáiról. Azt válaszolta, h nem nagyon tudja, mert soha nem hallja!<br /><br />De tényleg bennem talán nagyobb az aggodalom, mert az az emlékem, hogy introvertáltnak, visszahúzódónak lenni nem jó, hiszen az emberi kapcsolatok fontosak (ha nem a legfontosabbak) az életben, hogy önfeledt játék, bohóckodás (megkockáztatom: rosszalkodás) nélkül nincs gyerekkor stb!<br /><br />Persze megváltoztatni nem fogom tudni, nem is akarom, de ha egy kicsit is tudnék neki segíteni, az jó lenne. Jelenleg sztem a legnagyobb segítség az, ha nem kényszerítem idegen gyerekek közé, és ezt pl. figyelembe is fogom venni a tavaszi szünetben, amikor hazamegyünk Bp-re. Nem fogok leszervezni barátnők gyerekeivel közös játszóterezést, ilyeneket, mert szerintem Boni nem élvezné.Tamkohttps://www.blogger.com/profile/08313423615257912019noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-26069612465687721052018-04-09T22:48:57.980+02:002018-04-09T22:48:57.980+02:00Én sem azt állitom, hogy a szorongóknak jó, hanem ...Én sem azt állitom, hogy a szorongóknak jó, hanem csak azt, hogy a leirásodból számomra az derül ki, hogy Boni jól érzi magát, vagyis nem szorong. Ellenben benned van aggodalom/szorongás amiatt, hogy valami mégsem jó neki. A leirásod alapján Boni nem tünik csodabogárnak, egy kisfiú, aki nem akar szerepelni, nincs szüksége sok kapcsolatra, megkockáztatom, hogy elégedett azzal, amit töletek kap és azzal tölti fel magát. Nem tudom, milyen az oviban, van-e olyan érzésed/beszél-e arról, hogy nem hallgatják meg az óvónénik,stb.,stb. Éshát végülis:még csak négy éves, ti vagytok neki a világ, ráadásul a beszédét is ti(te) értitek a legjobban. Vsz. ha átlépi a nyelvi küszöbét méginkább kinyilik neki a világ.kecshttps://www.blogger.com/profile/02713817154424386815noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-35178474117203687952018-04-09T22:01:01.983+02:002018-04-09T22:01:01.983+02:00Tudom, hogy nagyon PC meg divatos azt mondani, hog...Tudom, hogy nagyon PC meg divatos azt mondani, hogy mindenki ugy el, ahogy akar, ha ugy jo neki. De most oszintén: a szorongó emberek jól vannak? Szerintem nem. Nem tudom elképzelni. Tudod, mindenkinek van pár csodabogár, marginális ismerőse, és én nem szeretnem hogy Boni olyan legyen, mert nem tudom elhinni, hogy ezek az emberek boldogok. Nem tudom, ertheto vagyok e.<br /><br />De igen, egyelore sztem ugy van, ahogy irod: Boni tok jol elvan VELÜNK, neki igy kerek a világ. :)) egyelore sztem nem “ciki” neki semmi (pl. Reggeli siras az oviban), nem hianyoznak az eletebol a haverok, a szerelmek, a bandázás. De hogy kesobb mi lesz?!Tamkohttps://www.blogger.com/profile/08313423615257912019noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-67509498717629899612018-04-09T21:44:05.391+02:002018-04-09T21:44:05.391+02:00Jól értem akkor, hogy ez valójában téged zavar, ne...Jól értem akkor, hogy ez valójában téged zavar, nem Bonit; ö tulajdonképpen köszöni, jól van?<br />kecshttps://www.blogger.com/profile/02713817154424386815noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-68191211162010227852018-04-09T20:22:38.604+02:002018-04-09T20:22:38.604+02:00Woooooow, köszönöm a szuper tippet!! Épp tegnap né...Woooooow, köszönöm a szuper tippet!! Épp tegnap nézegettem neki új társasátékokat. Most akkor ezt meg is rendelem. NAGYON köszi :)))Tamkohttps://www.blogger.com/profile/08313423615257912019noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-52470930247221211782018-04-09T19:06:42.351+02:002018-04-09T19:06:42.351+02:00Nyugi, én is ilyen voltam, a fiam is rettenetesen ...Nyugi, én is ilyen voltam, a fiam is rettenetesen félénk. Szeptember ota ovis, most kezdte el kerülgetni a gyerekeket. Köszönése hektikus, van hogy hangosan, de van, hogy sehogy. Soha nem szolok, elfogadom. Nem akarok gátlást, vagy dacreakciot kiváltani. <br />Off: amikor irtál a kuflikrol, mi is rajongok lettünk. És képzeld, tegnap tök véletlenül a gyerekkönyveknél szembe jött velem egy kuflis társasjáték. Nyomozni kell, bizonyitékot gyüjteni a réten. Még én is élvezem, nemhogy a gyerek. <br />Millihttps://www.blogger.com/profile/17400995442601573559noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-80290628877615603712018-04-09T15:32:46.287+02:002018-04-09T15:32:46.287+02:00Az én gyerekemnek nagyon bejött a sport, volt, hog...Az én gyerekemnek nagyon bejött a sport, volt, hogy harmat is csinált egyszerre párhuzamosan, mar az iskolában. A csapatsportok valahogy jobban az ínyére valók, de szerintem a fő motivációt az adta, hogy hasonszőrű barátokra lelt, talán jobban is, mint az iskolában, és ettől máshol is jobban megnyílt.bvhttps://www.blogger.com/profile/07165207159641534243noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-45698577259140659932018-04-09T13:41:44.521+02:002018-04-09T13:41:44.521+02:00Köszönés: persze, egyértelmű!!
MIt gondolnak róla...Köszönés: persze, egyértelmű!!<br /><br />MIt gondolnak róla random felnőttek: hát lehet h hiú vagyok, de olyan jó lenne, ha egy kicsit többen tudnák, hogy milyen vicces és mennyire együttműködő, hogy mennyi mindent megjegyez, milyen sok mindenre emlékszik, milyen ügyes és mekkora benne a tudászszomj, hogy hogyan kalkulálja ki az élet nagy dolgait (pl. egyszer a férjem kérdezte, hogy kivel ebédeltem a munkahelyi menzán, mire a választ hallva Boni megütközve kérdezte: Mama, de te dolgozni játsz oda, vagy hogy a BARÁTAIDDAL EBÉDELJ??). Szóval, ilyenek. Ezeket rajtunk kívül senki sem látja, tudja.<br /><br />HOgyan érzi ő magát: hát ezt nem tudom. Én az ő korában, vagy amikor kicsit nagyobb voltam, SZENVEDTEM. Most ezt nem látom rajta, de ki tudja. Tény, hogy levontam a tanulságot, és nem erőltetem a közös családi összejöveteleket (ahogy a posztban is írtam). De mint ahogy fent is javasolta valaki, lehet h meg kellene próbálni a csapatsportokat, ki tudja. Majd még írok erről, mert vannak KONKRÉT dolgok, amiben előrehaladást kellene elérnie, de nem megy neki, túl félénk.Tamkohttps://www.blogger.com/profile/08313423615257912019noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-20084124707476654152018-04-09T13:08:47.524+02:002018-04-09T13:08:47.524+02:00En mondjuk elvarom a felnöttektöl, hogy ök köszönj...En mondjuk elvarom a felnöttektöl, hogy ök köszönjenek elöször egy kicsinek, forduljanak oda, nezzenek ra, mutassak, hogy eszrevettek, hogy erdeklödnek. Aztan a gyerek vagy köszön, vagy nem, de amig kicsi, a felnöttek dolga, hogy figyeljenek ra, es nem forditva. Szerintem.<br />Az meg, hogy visszahuzodo...hat Istenem. Kiprobaltad, milyen raereszteni egy csomo gyereket, nem szerette, ez van. A lenyeg, hogy ö jol erezze magat, nem? Lehet, hogy kesöbb majd akar bandazni, de az is lehet, hogy nem. Tök mindegy, mit is gondolnak rola a random felnöttek (az egyetlen problema, hogy mit gondolnak a nagyszulei, de ez nem Boni hibaja, ha jol ertem.) <br />((PS:en imadom a rosszul idomitott gyerekeket))<br />kecshttps://www.blogger.com/profile/02713817154424386815noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-54864164503615090512018-04-09T09:44:20.726+02:002018-04-09T09:44:20.726+02:00Peck.
Obviously.Peck.<br />Obviously.FEllahttps://www.blogger.com/profile/15136551378689599664noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-25788388553703370202018-04-08T21:47:45.806+02:002018-04-08T21:47:45.806+02:00Szerintem is sokkal intimebb az oleles mint a peek...Szerintem is sokkal intimebb az oleles mint a peek on the cheek jellegu puszi. De ez a ket ember inkabb csak kezfogast vart szerintem mert nagyon megdobbentek. Kozepnyugatiak voltak (Colorado) szoval ki tudja regionalis kulonbsegek is lehetnek.FEllahttps://www.blogger.com/profile/15136551378689599664noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-44247318817964079352018-04-08T21:18:08.126+02:002018-04-08T21:18:08.126+02:00De a franciaknal ez tenyleg annyira egyertelnu, ho...De a franciaknal ez tenyleg annyira egyertelnu, hogy Boninak kizart, h ez lehyen a gondja. Neki egyszeruen Bonjourt vagy Au revoirt kellene mondania (meg Mercit...). Amagyar ilyen szempontbol tenyleg bonyolult. Bar en ugy erzem, mi magyarok sokmindent elnézunk egy kulfoldinek. Amikor a férjem megértette a szia -sziasztok kozotti kulonbseget, es miután ledöbbent azon, hogy mashogyan kell koszonni attol fuggoen, h egy vagy több ember van jelen, utana évekig boldog-boldogtalant lesziázott. En meg nem javitottam, mert olyan vicces volt :))) es altalaban senki nem vette zokon.Tamkohttps://www.blogger.com/profile/08313423615257912019noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-3269299864386188582018-04-08T21:13:53.939+02:002018-04-08T21:13:53.939+02:00Négy éves korabol nincsenek emlekei, de az a gyanu...Négy éves korabol nincsenek emlekei, de az a gyanum, nem ilyen volt ;-)Tamkohttps://www.blogger.com/profile/08313423615257912019noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-10404926605899500872018-04-08T21:13:08.110+02:002018-04-08T21:13:08.110+02:00Én az amerikaiknal divatos ölelkezést GYÜLÖLÖM, ak...Én az amerikaiknal divatos ölelkezést GYÜLÖLÖM, akkor inkabb a puszi!!Tamkohttps://www.blogger.com/profile/08313423615257912019noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-68331982718260216342018-04-08T18:51:09.573+02:002018-04-08T18:51:09.573+02:00Nyugalom, pont ilyen voltam én is, a szüleim lelki...Nyugalom, pont ilyen voltam én is, a szüleim lelki betegek voltak, nem álltam szóba gyerekekkel, felnöttekkel sem szívesen, köszönni egy horror volt, pedig mindenki ezt kívánta meg. Ez nagy elöny az iskolában, a tanárok pont az ilyen gyerekeket szeretik, ettöl sikerélményei lesznek, szemben a folyton csínytevö társaikkal. Nekem kamasz koromban valahogy kinyílt a szám, felnöttként egyenesen vezetö személyiség lettem, rengeteg dolgot elértem, amihez szükség volt az önbizalomra, a határozott fellépésre és a kezdeményezökészségre. ìgy visszagondolva valahogy akkor olyan voltam, azután minden különösebb ok nélkül meg ilyen lettem. Szerencsére ma sem én vagyok az, aki bödületes marhaságokkal tartja szóval a társaságot, és nincs is megszámlálhatatlanul sok barátom, de aki van, arra az életemet is rábízhatnám.Anniehttps://www.blogger.com/profile/08700233276913716300noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-55659633716611920602018-04-08T18:43:48.223+02:002018-04-08T18:43:48.223+02:00A köszönés útvesztői
Bevallom, bennem akkor tud...A köszönés útvesztői<br /> Bevallom, bennem akkor tudatosult igazán a Magyarországon a 70-es években használatos köszönések széles skálája és még bonyolultabb kódrendszere, amikor Gilbert probált bennük eligazodni s magától értetődően engem kért meg, hogy elkalauzoljam e dzsungelben.<br /> A tanáriban a jóreggelt, jónapot stb. volt a támpont. A fiatalabbak között a "szia", "sziasztok" még csak érthető volt, bár etimológiája talányos. Még a "viszontlátásra" akadályát is vette, bár kicsit nyelvtörőnek találta. <br /> Amikor a családot kezdte látogatni, a helyzet rendkívüli módon bonyolódott. Engedelmesen köszönt a "jónapot"-tal, de megmagyaraztam, hogy családi kötelékeken belül ez hidegen, hivatalosan hat, mintha a postás vagy a végrehajtó érkezne... A "csókolom" használatának számtalan árnyalatát nehéz volt megemésztenie. Pl. nagynénémhez szólva kiválóan megfelelt, de lányát, unokatestvéremet már öregítette... Nem beszélve a férfiakról, akikhez nem volt tanácsos ily módon fordulni... Anyának se köszönt így soha, s ebben tükrözodött bonyolult viszonyuk is, mely megértésből és ütközésből ötvöződött. Azt is megmagyaráztam, hogy abban az esetben, ha a családi kapcsolat lazább, nyugodtan jöhet a "jónapot" is... Sőt, vannak személyek, akiknek én "csókolom"-ot köszönök ugyan, de neki főleg nem muszáj! Mindez még jobban megerősítette a gyanújában, hogy a magyar nyelv sokmindenben a "feeling"-re hagyatkozik, ahelyett, hogy világos, vonalzóval meghúzható szabályoknak engedelmeskedne. Ezzel én is mélyen egyetértettem.<br /> A francia nyelvben mindez sokkal egyszerűbb, demokratikusabb. Fiatalabbak között a "salut!" járja. A "bonjour", "bonsoir" mindenkinek megfelel, mellékzönge nélkül, de udvariasabb hozzátenni a Monsieur, Madame megszólítást, esetleg az illető keresztnevét bizalmasabb viszony esetén, távolabbi esetben a családnevét: "Bonjour, Monsieur Legrand", "Bonjour, ma chère Anne". Unokáimnak kijár reggelente a "Bonjour, ma chérie", este pedig a "Bonne nuit, ma beauté" és a becézés egyéni és végtelen verziói.<br />(közös blogunkon írtam e téma kapcsán)Rozsa T. (alias flora)https://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-78699863081489111992018-04-08T18:35:29.606+02:002018-04-08T18:35:29.606+02:00Valóban, Magyarországon a köszönésnek sokszor megé...Valóban, Magyarországon a köszönésnek sokszor megérzésen alapuló kódjai vannak és ez megoldhatatlan fejtörést okoz idegen felnőttnek is, nemcsak gyereknek! Emlékszem, a férjem élete végéig nem tudta megfejteni, hogyan köszönjön a család idős tagjainak, szomszédnak, rokonnak stb... Mennyivel egyszerűbb itt a franciáknál az egyetemes "bonjour", esetleg az intimebb "salut"... Rozsa T. (alias flora)https://www.blogger.com/profile/12402849807258725538noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-88904012843637258312018-04-08T18:09:19.808+02:002018-04-08T18:09:19.808+02:00Igen ez is tipikus. Minket úgy tanítottak hogy bác...Igen ez is tipikus. Minket úgy tanítottak hogy bácsiknak jónapot kívánok-kal köszönünk, míg mindenki más nekik is kezicsókolomot köszönt. Ez hatalmas belső konfliktust okozott. És nem csak belsőt. Gimis voltam mikor egy barátnőm apukája fröcsögve felhívta apukámat hogy mi az hogy én lejónapotoztam őt? FEllahttps://www.blogger.com/profile/15136551378689599664noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-41727421506785804792018-04-08T16:24:27.699+02:002018-04-08T16:24:27.699+02:00én arra emlékszem, hogy egy időben azért nem köszö...én arra emlékszem, hogy egy időben azért nem köszöntem senkinek, mert nem tudtam, mi a megfelelő: kit szabad tegezni és kit kell magázni, és nem tudtam választani a szia/jó napot/jó estét/jó reggelt /csókolom közül. Piros Bögrehttps://www.blogger.com/profile/17579953494414499984noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-68092496662777988162018-04-08T15:38:33.402+02:002018-04-08T15:38:33.402+02:00Nem azt mondtam, h Boninak nem ldhet ez kenyelmwtl...Nem azt mondtam, h Boninak nem ldhet ez kenyelmwtlen, hanem h nincs vele baj, h nem vmi rendellenesseg az ilyesmi. Z.kicsinek milyen volt?martinehttps://www.blogger.com/profile/10380287045866060973noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2888706751582081809.post-70112171007872224992018-04-08T15:01:55.658+02:002018-04-08T15:01:55.658+02:00A humort arra értettem, hogy akár lehet is egyet m...A humort arra értettem, hogy akár lehet is egyet mosolyogni, hogy nahát elrontottam a búcsúzási formát, milyen vicces ha-ha milyen sokfélék vagyunk, stb.FEllahttps://www.blogger.com/profile/15136551378689599664noreply@blogger.com