2020. november 26., csütörtök

Egy kisfiú világa

Boni a háborúk, csapdák, fegyverek és autósüldözések világában (is) él. (Szerencsére más is érdekli, még mindig meg van veszve az írószerekért és a madzagokért, továbbá a teljes karácsonyi dekorációt is nyugodt szívvel rábízhatnám, olyan jó ízlése van).

Tegnap este a szemben lévő gimiben valaki égve hagyott egy villogó lámpát, amely egész éjjel föl-le kapcsolódott a tornateremben, kétmásodpercenként megvilágítva az utcafront felőli, hatalmas ablakokat. Kétmásodperc fény, kétmásodperc sötétség, egészen ma reggelig. A teljes utcában látni lehetett, hát még tőlünk, pont szemben vannak az ablakaink! Boni megütközve nézte, együtt találgattuk, mi lehet, majd izgatottan kérdezte:

– Mama! Csak nem valami SZABOTÁZS?!

27 megjegyzés:

  1. Jaj nagyon vicces. És egyébként milyen érdekes hogy valahogy automatikusan fiús meg lányos dolgok iránt kezdenek érdeklődni pedig mennyi tanulmány meg próbálkozás meg kísérlet van ez ellen.

    VálaszTörlés
  2. Ugye??? Pedig még játékbabát is vettünk neki kiskorában. :)) De folyton az autókat tologatta... Egyébként nekem már az a véleményem, hogy az ízlés is nagymértékben öröklött (mármint olyan szinten, hogy mit szeret, mi tetszik neki - legalábbis én nagyon nehezen tudom direkt befolyásolni).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is. Az én kislányom már 1.5 évesen egy játszóházban egyből odament a babákhoz, kivett egyet megölelgette és betette a játék kiságyba. Addig csak "udvariasságból" vettem neki 1 babát mert mivel én nem voltam babás azt hittem ő se lesz az. Onnantól meg csoda ha mást választ és nem babát.
      A kisautókkal meg pont úgy játszik mint én anno, hogy nem "műszakilag" tologatja őket, hanem megszemélyesíti őket - pl oviscsoportot képviselnek. És ezek még mind gyerekközösség előttiek tehát nem lehet tanult minta.
      Én esküszöm a színekről is így gondolom. Én direkt nem vettem semmi rózsaszínt, csak ami úgy ide került, de a kelengyéje teljesen uniszex, kék-zöld-barna-drapp volt.
      És már másfél évesen csak a rózsaszínt és a lilát válogatta ki mindenből és csak azt akarta hordani.

      Törlés
    2. Én is ezt tapasztalom. És még a "fiús" kislányok is pörgős tüllszoknyában járnak - azzal másznak fára, fociznak és rohangálnak a kisfiúkkal :))

      "Kislányos" fiúkat viszont nem ismerek.

      A színek nálunk máshogy voltak. Boninak sokáig volt a rózsaszín a kedvenc színe (filctollak, pólók), mígnem egyszercsak azzal jött haza, hogy a rőzsaszín csajos, fúúújjj. :-DD Azóta a pirosat szereti.

      Törlés
    3. Akkor itt már bejön a művészi hajlam ezzel a rózsaszín-piros vonallal. Habár egy időben mekkora divat volt a rózsaszín ing (legalábbis a bankvilágban).
      Zselyke meg tegnap megvetetett velem egy tengerészkék sínadrágot. Pedig volt rózsaszín és neonlila is, azóta is kicsit aggódok nehogy végül ne akarja hordani...

      Törlés
  3. jaj, Boni annyira jó fej a posztjaid alapján :)) (remélem, ha lesz gyerekem ő is ilyen jófej lesz)
    amúgy az egyik kicsit abszurd gyerekkori emlékem, amikor anyukámmal fürdőruhát vettünk, szerintem voltam vagy 3-4 éves, és csak annyit jelentettem be az eladónak, hogy "zöldet" :DD nem tudom már miért, nem különösebben szerettem soha a zöldet..?
    az unokaöcsém (9 éves) kedvence a pörkölt, mert az barna, és az FIÚS. hogy mi...? nem is értem. mondjuk az anyja szerintem kicsit konzervatívan neveli a nemi szerepeket illetően, néha nem is értem.

    VálaszTörlés
  4. haha, Ella, csak nem síelni mentek :)))) (VICC!)

    Adri, szerintem az unokaöcséd is jófej, ha szerinte a pörkölt fiús kaja :))

    VálaszTörlés
  5. Szerintem meg nincs ilyen, én pl. sosem babáztam, a lányom sem szeretett babázni, és imádta a lego autókat, meg minden autót, ami esetleg itthon volt. A fiaim meg szerettek csatokat meg nyakláncokat felvenni, sőt a lányom csillámpónijaival is tök jókat játszottak, amiket a tesóm vett neki, és amivel a lányom nem játszott.
    Ezen kívül nem szereti a szoknyát, szerinte kényelmetlen, nem praktikus ruhadarab, amiben viselkedni kell, és a játszótérre főleg nem vette volna fel. Semmilyen rózsaszínt nem akar felvenni, és semmit sem szeret, ami ilyen nagyon lányosnak van kitalálva. (Mindezt úgy, hogy én mindig szoknyában járok, nadrágom csak sportoláshoz van.)

    VálaszTörlés
  6. Egy kisfiút ismerek, aki lányos dolgokkal játszik es az oviban is a lányokkal barátkozik. Nagyon furcsa is ez a szituáció, mert az összes többi fiúgyerek ismerősöm fiús dolgokkal foglalkozik csak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem meg az a furcsa (bár értem a jelenséget) hogy a lányos fiúkat a társadalom furának titulálja, míg a fiús kislányokat nem - sőt, őket inkább pont hogy támogatják, jó szemmel nézik.

      Törlés
    2. Hát nem tudom, a lányomat nem mondanám fiúsnak, csak nem ez az elvárt, hercegnős, "majomkodós" típus. Minden újabb és újabb osztályfőnökénél óriási küzdelem volt elérni, hogy ne kelljen az ünnepségeken szoknyában lennie. Ballagásra sem vett fel szoknyát. Egyetlen alsós tanító nénije nem csinált ebből problémát, aki maga is csak nadrágot hordott mindig.. :))

      Törlés
    3. Ez annyira erdekes. Engem sokaig fiusnak gondoltak (szerintem, van aki a mai napig), pedig csak egy olyan apával nőttem fel, aki melysegesen gyűlölte a cicomazkodast es affektalast, viszont mindenkeppen meg akarta tanitani nekunk, hogy kell autokereket cserelni es ugy altalanossagban talpraesetten es logikusan gondolkozni mindennel kapcsolatban. Az evtizedes termeszettudomanyos hatter es a mernoki szakma oda vezetett, hogy most mar kifejezetten erdekelnek a csajos temak, mint egy vilag, amit sose ismertem es felfedezesre var :D

      Törlés
    4. Az autókerék-cseréért IRIGYELLEK :)))) Használtad is ezt a tudományodat?

      (amúgy szerintem a csajoknak is talpraesetten és logikusan kell gondolkodniuk, de tudom, hogy nem úgy értetted, hogy nem)

      Törlés
    5. Nem, sose hasznaltam, meg szerintem mar nem is emlekszem ra. Viszont szerintem az apam egy kicsit tulzasba is vitte, mert azert az is kell, hogy a kislanyok LANYOK tudjanak maradni, hogy legitimizalva legyen ez a lehetoseg. Pl nemreg volt egy olyan cikk a wmn-n azzal a cimmel, hogy 'ne mernok legyel, hanem szep'. Hat nalunk szerintem pont a forditottja volt a gyerekkoromban, az a torekves, hogy nekunk kell vagy esetleg mi szeretnenk szepek lenni, teljesen el volt itelve.

      Törlés
    6. Pedig emlékszem, egyszer sminkügyben nagyon pertinenset kommenteltél, szemkihúzóról! (tus?) :))

      (De értem mire gondolsz, nem akarom elviccelni.)

      Törlés
    7. Haha, hat az biztosan 2020 előtt volt! :)

      Törlés
    8. Látod, én meg 2020-ban kapcsolok, hogy kéne valami jobban látható smink a szememre...

      Törlés
    9. Szerintem most már a mainstream (??) mindkettőt bátorítja (mármint fiús lányok, lányos fiúk), sőt néha úgy érzem "lökdösik" őket a másik irányba hogy hátha esetleg transzneműek mert az mekkora királyság (legalábbis nekem ez jön le sok véleményből - persze csak amíg más gyerekéről van szó), holott annyi tényező lehet ami miatt egy gyerek pont nem az elvártnak (XXI. század előtti elvártnak) megfelelően akar öltözködni, viselkedni és ez simán lehet ideiglenes hóbort. Simán csak jobban érzi magát nadrágban (lásd fent).

      Törlés
    10. Van transznemű ismerősöm, egy kicsit sem királyság az élete :(

      Törlés
    11. Remélem nem úgy tűnt hogy azt mondom királyság az életük, szerintem világosan fogalmaztam. De sosem lehet tudni.
      Szerintem nagyon kemény az életük. Épp ezért nekem minimum fura amikor olyan cikkeket (véleményeket) olvasok hogy ha ovis korú gyerek esetében úgy tűnik hogy a másik nem sztereotípiái szerinti játékokat játssza, színeket hordja akkor bátorítják hogy hátha hátha transznemű mert itt megvan a lehetőség, olyan elfogadó a társadalom (nem a magyar társadalomról olvasok ilyeneket de pl a kanadairól vagy az új zélandiról vagy a svédről). Ilyenkor úgy tűnik nekem hogy egy adott közösség szinte vágyja (hogy írják ezt?) hogy legyen közöttük egy transznemű ember hogy bebizonyíthassák hogy ők milyen elfogadóak.
      Nekem EZ fura, EZT próbáltam leírni.

      Törlés
    12. Szerintem ez inkább a gyereknek szól: ha transznemű, akkor ne myomja el magában és kínlódjon (nekem is van alkoholista/öngyilkos transznemű ismerősöm), hanem vállalja fel, úgy talán van némi esélye vmi csekélyke boldogságra. Szerintem ezeket a mozgalmakat totál félreértik az emberek. A Pride sem azért van, hogy a melegek mutogassák magukat, hanem hogy egyáltalán demonstrálják a létezésüket.

      Törlés
    13. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    14. Csak annyit akartam irni, hogy Fella, en teljesen ertem mit irsz. En evekig eltem Europa 'meleg fővárosaban', Brightonban, es ugy ereztem, ez az automatikus reakcio pl. Rövidre vagatod a hajad nőként? Minden bizonnyal meleg vagy! :)

      Törlés
    15. Igen köszi zenjebil. Én is azt gondolom hogy tök szuper a bátorítás és az elfogadás, de azért ne essünk át a ló túloldalára.
      Egyébként persze pont olyan mint mikor a viccben a vak bácsit kísérgetjük az út egyik oldaláról a másikra csak azért hogy segíthessünk. Közben meg nem akar menni sehova.

      Én azzal szoktam még összehasonlítani, mikor Anyukámnak mondják hogy de jó hogy Down-szindrómás az unokája mert mekkora szeretetet tud adni egy ilyen ember. Igen nagyon sok szeretetet tud adni, de attól még baromira nem jó. Jobban örültek volna egy kevesebb szeretetet adó, értelmes egészséges gyereknek.

      Törlés
    16. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    17. Hát Magyarországon olyan durva elutasítás van a melegséggel és transzszexualitással szemben, hogy nem is értem,hogy jut eszedbe a ló túloldala.

      Törlés
    18. (De látom fentebb, hogy azt mondod, nem a magyar társadalomról van szó. Hát nem is. Itt szerintem tragédia, ami folyik bármiféle "más" emberrel és ez borzasztó szomorú szerintem.)

      Törlés