2020. szeptember 28., hétfő

Mit tanulnak a francia gyerekek az általános iskolában?

Most már kezdem gyanítani, hogy leginkább helyesírást. A magyarhoz képest a francia helyesítás nehéz, mivel sokkal több a hibalehetőség. Annyira, hogy a rossz helyesíró és a jó helyesíró felnőttek között húzódó szakadék szinte már társadalmi-gazdasági. Igaz, középosztálybeli értelmiségiek is írnak helytelenül, amit a finnyás kisebbség (köztük én is) döbbenten vesz tudomásul. Emlékszem, voltak egyetemi csoporttársaim (irodalomszakon!), akik rendszeresen eltévesztettek bizonyos konstrukciókat (pl. nous avons gagné helyett *nous avons gagnER-t írtak, én ezt akkor, és ma is, borzasztó cikinek éreztem).

A francia helyesírást nem elég bemagolni, ismerni kell hozzá a nyelvtant. Van persze rengeteg önkényesen leírt szó, ezeket tudni kell – ez már önmagában is sok meló (pl. robinet - balai, mindkettő ugyanarra a hangra végződik, amit kétféleképpen kell írni). De aztán azt is kell tudni, hogy az ige milyen igeidőben áll, vagy hogy melyik szót mivel egyeztetjük és miért. Bonikám például megtanulta azt a főnevet, hogy dictée (tollbamondás), és ügyesen nem felejti le a végéről az e-t. De a múltkor azt kellett leírnia: les nombres dictés, de szegénykém honnan tudta volna, hogy ezt s-szel kell írni? Hiába hangzik kiejtve ugyanúgy, itt a szó nem főnév, hanem melléknévi igenév, és egyeztetni kell az előtte álló szóval. Boni épp csak meg tudja különböztetni a főnevet, a melléknevet és az igét, azt is inkább csak magyarul, nagyon messze van még attól, hogy megértse az ilyen árnyalatnyi különbséget.

Fura, hogy évek mennek el a gyerekek életéből azzal, hogy megtanulnak helyesen írni. Mennyi minden másra lehetne használni ezt az időt! Magyarul sokkal könnyebb a helyesírás – ebből logikusan következne az, hogy a magyar gyerekeknek sokkal több idejük van játszani, futkározni, szövegértést gyakorolni, számolni, rajzolni, vitatkozni stb.

És hiába tanulják, magolják, gyakorolják évekig, még a a tanárok is rontanak. Az elsős tanítónő rendszeresen hibázott a szülőknek írt rövid üzeneteiben, e-mailjeiben. El nem tudom mondani, mennyire csodálkoztunk, de mivel a nő szimpi volt, elhessegettük azzal, hogy biztos véletlenül tette (ami mondjuk nem magyarázta azt, hogy miért hibázott mindig következetesen? pl. *syllabLe). Mondom, ez egy olyan társadalom, ahol emberek képesek hosszas diskurzusokba bocsátkozni és triumfálva előrukkolni a jó megoldással, egy-egy igeidő, végződés vagy hangkötés kapcsán, baráti vacsorák alkalmával, ahol a rossz helyesírást automatikusan a tudatlansággal és a műveletlenségel azonosítja mindenki, ezért tényleg meglepő, hogy egy magára valamit is adó tanítónő, gyakorlóiskolában, helytelenül ír le bizonyos szavakat.

Legutóbb viszont a másodikos tanítónő javította ki rosszul Bonikám fogalmazását. Boni sem írta jól, de amit a nő pirossal belejavított, az végképp hibás volt, Z. rögtön látta. Lecsekkoltuk a neten, megkérdeztem franciatanár barátnőmet. A nő megoldása tényleg rossz. (*J'ai des cheveux brunS foncéS, javított bele a nő, pedig a dupla melléknévnél nem kell egyeztetni, helyesen tehát: brun foncé).

Felmerült a kérdés, hogy mi legyen. Az évek óta dolgozó, főiskolán tanító pedagógus, akinek a nyelv a munkaeszköze, nem ismeri az egyik alapvető szabályt. Az én álláspontom és világnézetem szerint, továbbá figyelembe véve Boni iskolai magatartásproblémáit (ki akarják rúgni hittanról!) és a nővel már fennálló konfliktusainkat (maszkügy) SEMMIT nem szabadna csinálnunk. A férjem viszont basszus, szólni szeretne a nőnek, és nem érti, hogy szerintem ez miért gáz. Hát csak örülni fog, és ezek után majd helyesen írja le a dupla mellékneveket – vélekedik.

9 megjegyzés:

  1. Off-topic, de en nagyon neheznek talaltam a francia nyelvtant. Ti, hogy tanultatok meg? Motivacio es kőkemeny munka? Mi a trukk? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy Tamko, én se éreztem soha nehéznek, vszleg tényleg a motiváció lehet a kulcs; illetve nekem az a tapasztalatom, hog mindent (nyelvtant is) a legkönnyebben úgy lehet megtanulni, ha az ember rá van kényszerítve, hogy használja a nyelvet.

      Törlés
  2. Micsoda figura ez a Z.! Legtöbbször csípőből vázolja fel a legrosszabb forgatókönyvet, most meg a naivitása a megdöbbentő. (Természetesen a blog alapján - így ne haragudj, ha nagy butaságot írtam.)

    VálaszTörlés
  3. Haha, Zsanett, jól összefoglaltad :)))

    Zenjebil, gyanítom h a motiváció a kulcs, én soha nem éreztem nehéznek a francia nyelvtant (azt viszont igen, h tudjam melyik főnév nőnemű, melyik hímnemű - gyakran keverem).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én a gimnáziumban kezdtem második nyelvként (orosz tagozatos osztályba jártam) heti 3 órában egy olyan tanárral, akinek szinte csak pár lecke előnye volt hozzánk képest... Tamko, én is eltévesztem néha a ritkább főnevek nemét, fő problémám viszont a kijelentő módban előforduló legalább 5 fajta múlt idő közül a jót kiválasztani...
      Verának igaza van: egy született francia nehezebben tanulja meg a helyesírást, mint egy idegen, aki egyben a nyelvi vonatkozásokat is megérti... Semmiképpen se mondanám azt, hogy a franciák valami különc konzervativizmusból ragaszkodnak a helyesíráshoz: egészen más értelmet adnak a különbségek a szavaknak!

      Törlés
  4. Na, azért nekünk valahogy csak sikerült megtanulni, nem franciaként, nem anyanyelviként - ez volt az első gondolatom ;)
    A második, hogy a franciák még büszkék is arra, hogy "konzervatív" a helyesírásuk, azaz hogy valami több évszázaddal ezelőtti nyelvállapotot tükröz, amit a kiejtés már régen lehagyott (mondjuk az angol sem annyira egyszerű azért, csak azt már olyan sokan használják pidgin üzemmódban, hogy fel sem tűnik talán).
    És végül: úgy tűnik, hogy ez a helyesírás csak egy nagyon szűk (helyesen írni tudó) rétegnek fontos, a többiek (akár egyetemi végzettséggel is, de) jól elvannak azért anélkül is (ahogy a fb csoportokban, blogokon és egyéb helyeken látom).

    VálaszTörlés
  5. Hogyhogy ki akarják rúgni hittanról? makacsul ateista tüneteket mutat? és mi a gond a magatartásával?

    VálaszTörlés
  6. Hittan? Hogyhogy jár? Kötelező? És miért akarják kirúgni?

    Hejesírás (sic!): Meggyőződésem, hogy született franciáknak nehezebb franciául helyesen írniuk, mint akik tanulják a nyelvét, hiszen mi kívülről látjuk, tudományosan közelítjük, előbb tanuljuk meg a nyelvtanát és a nyelvtani magyarázatokat, mint hogy tudnánk folyamatosan beszélni rajta, míg nekik anyanyelvük, előbb hallják a szóvégi [é]-ket és évekkel később derül csak ki, hogy az -er, -ez, -é vagy esetleg -ai, -aient, stb. Az ismerősi körömben nem láttam még franciát, végzettségtől fglenül, aki ezeket ne rontotta volna el hivatalos emailekben is rendszeresen.

    VálaszTörlés
  7. Szerintem is könnyebb nem anyanyelvűként helyesen írni franciául (mondjuk én pont ezt a szabályt nem ismertem) de mindenképp kell egy erős nyelvtani alap.

    Rózsa, ugye írásban? (ötfajta múlt idő) Én is épp a minap gondolkodtam el azon, hogy regényt írni tudna-e az utca embere Franciaországban?

    Hittan: haha, makacsul ateista tünetek :-DDD Nem, Nietzsche-t olvasott a pad alatt! (VICC :))

    A gond vele ugyanaz, ami itthon: nem tud megülni a fenekén, folyton dumál, nem vigyáz a cuccaira, zavarja a többieket. A hittan nem kötelező, épp azért akarja a tanár kirúgni (hiszen ha kötelező lenne, nem tudná). Folyt köv...

    VálaszTörlés