2018. február 5., hétfő

X generációs emlékfoszlányok

A csernobili atomerőmű-baleset idején 10 éves voltam, és csak annyi rémlik, hogy jó idő volt, és az Adrien Mole-t olvastam. A tavaszi piac képe ugrik mindig be, talán mert ott mesélték el a szüleim? Vagy mert nem szabadott salátát venni? Az 1987-es nagy havazásról már több emlékem van: otthon hédereltünk a húgommal és napokig számítógépeztünk (Commodore 64). Arra viszont már nem emlékszem, amit a mamám mesélt el tavaly, hogy nem fértünk föl a HÉV-re, és hogy neki gyalog kellett hazajönnie a város másik végéből. 

A szöuli olimpia alatt nyaraltunk. Mindenféle falusi büfékben és talponállókban néztük végig, ahogy az a nálam csak egy évvel idősebb (akkor azt soknak éreztem), mosolygós lány sorra szerzi az érmeket. A rendszerváltásról világos emlékeim vannak, de nem a határ megnyitására vagy a köztársaság kikiáltásra emlékszem, hanem arra, hogy egyre több mindent lehet kapni a boltokban.  Mi, akik még osztálykirándulásra (!!) is Bécsbe jártunk, ahol mindenki, tanárnőktől a gyerekekig, feltankolt golyós dezodorokból és tusfürdőkből, szóval mi hitetlenkedve vettük észte az egyre bővülő kínálatot. Konkrétan emlékszem a dobozos narancslevek garmadájára. Egy új korszak nyitányát jelentette. A mi korosztályunk élesben figyelhette – mit figyelhette: tapsolt neki! – ahogyan szárba szökkent, majd kibontakozott a fogyasztói társadalom. 

A taxisblokádot átaludtam, vagy nem tudom mi történhetett. Mindenesetre semmire nem emlékszem belőle. Antall József halálakor nem néztem a Kacsameséket, másnap viszont a (bal-liberáslisnak tartott) gimimben a töritanár egy perces néma csendel emlékezett rá, amit tök szép gesztusnak tartottam (többen kritizálták). A gimis éveim alatt folyt a délszláv háború, nem követtem szorosan figyelemmel, de mindig ott lógott a levegőben. Valószínűleg semmi abnormálisat nem találtam abban, hogy az ember lakhelyétől párszáz kilométerre etnikai tisztogatás zajlik. 

2001. szeptember 11. Magáról a percről is konkrét emlékem van, amikor megtudtam. Álltam a fürdőszobában. Az egyetemi órák pár héttel később kezdődtek csak, így azt a hetet még Z-nél töltöttem. Szóval éppen hajat szárítottam, amikor bejött Z. a fürdőszobába, és izgatottan kiabálta túl a hajszárítót, hogy Amerika, terroristák, iker, torony, repülő, biztosító, telefon. Ingerülten utánamentem, hogy miért nem tud értelmesen elmondani semmit, mi az hogy egy ikertoronyba (mi az, hogy ikertorony?) nekiment egy repülő?? Kiderült, hogy a biztosítóval beszélt épp, amikor megtörtént a támadás, és a biztosítós pasi, akinél ment a TV, közvetítette neki, majd letették a telefont. Emlékeim szerint a második torony ledőlését már együtt néztük végig a TV-ben. Soha előtte nem hallottam még (a történelemórákon kívül) öngyilkos merénylőkről, fel tudom idézni a döbbenetet. 

2002 tavaszára minden francia jól emlékszik. Először került be az elnökválasztás második fordulójába egy nyíltan antiszemita és rasszista szélsőjobbos jelölt, Jean-Marie Le Pen. Egy meleg áprilisi napon, 20 órakor került nyilvánosságra a szavazás eredménnye. Még sütött a nap, épp étterembe készülődtünk, és emlékszem, ahogy a rádiós műsorvezető nem bírta megállni, és a 20 órás hírek előtt elkottyintotta magát. 

2003-ban kánikula söpört végig Franciaországon, a mai napig  emlegetik, talán már egyetemeken is tanítják. A húgom a pasijával épp akkor vendégeskedett nálunk Párizsban. Alufóliát ragasztottak a tetőtéri lakásom ablakára, és az éjjeli hőségtől fuldolkó, kornyadozó városban készítettünk egy fényképet egy utcai hőmérőről, amelyen az állt: 40°C. 

Elképzelhető, hogy a pápa haláláról Petra barátnőmnél értesültünk, méghozzá úgy, hogy egy béna tévéshow-t szakítottak meg egy percre a hírrel? Ez rémlik. Úgy emlékszem, nagyon otromba jelenet volt. 

A 2006-os madárinfluenzát aggódva követtem figyelemmel. Teljesen megvettek azok az alarmista elméletek, amely szerint pár hónap múlva a lakosság fele meg fog betegedni (halni?!). A munkahelyemtől 15 percnyire laktam, gyalog, és azt tervezgettem, melyik útvonalon járok majd be, hogy minél kevesebb emberrel találkozzam. (De miért akartam bejárni dolgozni?? Nem logikus.) Azóta sem tudom kontextusba helyezni ezt a madárinfluenza-őrületet, mi volt ez? Súroltunk egy világméretű katasztrófát vagy fontoskodó újságírók hülyítették az embereket? Bolhábólelefánt-effektus? Mindenesetre azóta gyakran megkérdőjelezem a média prófétai kinyilatkoztatásait.

2009 nyarán Z. húgáéknál voltunk, amikor egy ragyogó reggel a netet olvasta értesültem Michael Jackson haláláról. 

A fukushimai balesetről és az arab tavaszról csak halvány emlékeim vannak, ellentétben a DSK-üggyel, ami alaposan felforgatta a kedélyeket (a francia elnöki posztra esélyes és sok tekintetben kompetensnek tartott jelölt szexbotránya, amivel vége lett a karrierjének). Addig sem, és azóta sem tapasztaltam olyat, hogy a munkahelyi kávézóban (abban az időben franciákkal, magyarokkal, spanyolokkal, lengyelekkel stb.) dolgoztam, mindenki erről beszélt. De tényleg mindenki. És másnap is. És harmadnap is. Egy hétig tartott az értetlenkedés, a megbotránkozás, a találgatás.

A 2015-ös menekültválságot a FB-ról néztem végig, bűntudattal eltelve. 

A brüsszeli és a párizsi merényletek idején mind a kétszer itthon voltam. Brüsszel idején legóztunk Bonival, húgom írta, hogy mit szólok, fogalmam sem volt, mihez. A párizsi merénylet napján pedig a másnap megtartott 40. szülinapomra készültem: főztem, sütöttem, rádiót hallgattam. Másnap a kollégáim arról számoltak be, hogy ellenőrzések voltak a határon. Így utólag azt látom, hogy az egész francia társadalmat megváltoztatta az a párizsi terrortámadás. Polgárjogot nyert a félelem, tapinthatóvá sűrűsödött a gyűlölet, jellemzővé vált annak latolgatása, hogy mekkora az esély egy terrortámadásra. 

Brexit, Trump: ez a két esemény is összefolyik. Este még úgy feküdtünk le, hogy naná, hogy nemmel fognak szavazni, naná, hogy Clintont választják majd meg. Éjjel Boni sírt, vagy beteg volt, már nem tudom, átmentem hozzá aludni, reggel Z. ébresztett. Látom magam előtt, ahogy ott áll az ajtóban, és azt mondja júniusban, hogy: kilépnek. Júliusban pedig hogy: Trump.

54 megjegyzés:

  1. Milyen klassz osszegzes!
    Csernobil: teherbeesesem egeszen pontosan akkor
    87 jan: fiam szuletett, a legnagyobb dolog a vilagon!
    Szoul: otthon voltam gyeden, gyonyoru idoszak volt
    Taxis blokad: lanyom egy honapos, volt akkor, imadom!
    2001 szept: idos szomszed bacsi bekopogott, pedig nem szokott, es elmeselte mi volt. Nem tudta magaban tartani, ertheto.
    Michael Jackson: meloba mentem autoval, meg arra is emlekszem, hogy hol jartam a hirek alatt
    Klassz visszaemlekezni

    VálaszTörlés
  2. Nem, senki nem tudta magában tartani, mikor kimentem a fürdőszobából, Z. is már a lányával beszélt telefonon. :)) (szept 11) Ma már kicsit blazírtabban vesszük tudomásul ezeket az eseményeket, nem? (ld. Trump)

    Michael Jackson: én meg az íróasztal színére, elhelyezkedésére emlékszem. :) érdekesek ezek a pillanatképek!

    VálaszTörlés
  3. Hihetetlen mennyire rogzul tenyleg

    VálaszTörlés
  4. Én 2001. szeptember 11-én az öcsémmel legóztam az ő szobájában (én majdnem 12, ő 7 és fél éves volt), amikor anyu átjött, hogy ugye nem baj, ha elkapcsolja a tv-t a nappaliban a minimaxról (?), mert valami nagyon fontos épületek ledőltek Amerikában... Még kicsik voltunk (az öcsém pláne), hogy megértsük, de arra emlékszem, mennyire féltem, amikor a leugró-lezuhanó testeket mutatták újra és újra :(

    A Charlie Hebdo, Brüsszel, a Brexit és Trump, ezek mind friss és élő emlékeim. A menekültválságot nem sorolnám ugyanebbe a kategóriába, de az is. Ott legalább fordítottam egy csomót önkéntesen egy "migránssimogató" szervezetnek, hogy ne csak a fotelből nézzem.

    Szörnyű belegondolni, hogy merre tart a világ, akármekkora ordas közhely is ez, de pontosan abból, hogy egyre blazírtabban vesszük ezeket tudomásul, látszik, hogy tolódik egyre feljebb az ingerküszöbünk, és már nem akadunk ki annyira, mint korábban... Minek kell történnie, ami igazán felráz egyszer?!

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Vera, te OLYAN szemtelenül fiatal vagy :))))) (az öcséd pláne!) És igen, emlékszem a jeges döbbenetre, amikor kiugráltak azok a szegény emberek... gyerekként is nagyon megrázó lehetett.

    Charie Hebdo: szoptattam Bonit, Z. visszajött a boltból, ahol nem hallotta ugyan, hogy mi történt, csak annyit vett ki valaki szavaiból, hogy a Charlie Hebdo-ról beszél, és az illető nem tudja, mi az (=ezt a hibát a Házibuli szinkronjában is elkövették, vagy lehet h direkt volt?). Ezen a tudatlanságon jót nevettünk. Aztán bekapcsoltuk a rádiót, és olyan képtelenségnek tűnt, hogy azon a napon valakik a Charlie Hebdo nevének hallatán NEVETTEK.

    Zenjebil, miért törölted le?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert telefonrol irok es egy csomo helyesirasi hibat vetettem!! :)
      De azt irtam egyebkent, hogy a rendszervaltas idejen en 8 eves voltam. Akkor mar par eve Magyarorszagon eltunk es a mai napig arra emlekszem a legjobban, ahogy anyukam idős tanára azzal fordul hozzam a buszon, hogy most nagyon fontos esemenyek tortennek Magyarorszagon. Valoszinuleg mast is mondhatott, de csak erre emlekszem. Pont a hetvegen kerdeztem a tesomat egyebkent a rendszervaltaskori emlekeirol (mert elkepeszto, hogy vannak a kilencvenes evekben szuletett emberek, akik mar beszelnek es velemenyuk is van! ;) ), es azt mondta, hogy ő arra emlekszik a legjobban, ahogy megjelent a Vaczi utcaban az Adidas bolt es vele az irtozatos sor.

      Törlés
    2. Es Vera te tenyleg nagyon fiatal vagy! En 2000-ben voltam 18 es ugy erzem azota az evek csak telnek, mulnak veg nelkul, de semmi erdemleges nem tortent. 2001-ben pont az egyetemrol jottem haza.

      A brexitrol nem akarok beszelni. (:D)

      Törlés
    3. Kozben rajottem, hogy a Vaczi utca az Vaci utca - hiaba, ezt mar bem torlom..:)

      Törlés
    4. Emlékszem a boltra :)))) ez aztán már végképp a HIHETETLEN kategória manapság!

      Törlés
    5. mindenkitől bocsi, hogy ilyen fiatal vagyok :D mentségemre szóljon, hogy Ti is voltatok 28! (ugye?)

      Törlés
    6. :))..raadasul en meg mindig 20 evesnek erzem magam, es mindig csak par masodperces kesessel erzekelem, hogy egy jo 10+ evvel idősebb vagyok, amikor jóképű fiatalembereket latok :)

      Törlés
    7. Na jó, megbocsátjuk, Vera :-D

      LESZEL TE IS 40+ hihihi :)))

      Törlés
  7. ceausescu kivegzese nekem vmiert megmaradt a hirekbol pedig csak 6 eves voltam.
    A taxisblokadban 2 kozvetlen szomszedunk is resztvett teherautoval, igy errol is halvany emlekeim vannak.
    A rendszervaltas utan 90 ben kezdetm az altalalanos iskolat. Halalslosan szomoru voltam h en mar nem lettem kisdobos.
    A wtc terrortamadasanal kozepiskolas voltam. Kora du volt es az akkori mar egyetemista szerelmemet hivtam telefonon mert ertetlenul alltam a dolog elott.Majdnem felnottkent is 1 nap kellett hogy felfogjam a dolog jelentoseget.
    Ami nagyon megmaradt az az mtv szekhaz ostroma, foiskolas voltam akkor es hajnalig a tv ben neztem a kozvetiteseket.
    MJ halala kora reggel az irodahazunkban a lifre varva jutott el hozzam.
    A mai napig tudom kikkel lifteztem.





    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg, Ceausescu és Szaddám Huszeim kivégzése, mindkettőre emlékszem én is.

      Én azért voltam szomorú, hogy már nem lehetek KISZ-tag, mint az unokatesóm. Nagyon készültem rá :)))

      Törlés
  8. '85-os vagyok, ugyh az elso megmaradt emlekem a felsoroltak kozul a Kacsamesekhez kotodik. :) En neztem, masnap pedig hiradosat jatszottunk a suliban, es meginterjuvoltam a tanitoneninket, mi a velemenye rola. Szeptember 11-en logtam a gimibol, otthon voltam, mikor kaptam egy sms-t egy baratomtol, aminek a szovege beegett az agyamba. "Nezz CNN. Most tor ki harmadik vilaghaboru." Utana egyedul neztem dobbenten a hireket, es szinten lattam a masodik torony ledoleset. A papa halalakor epp Krakkoban voltam, megallt az elet, minden bezart, sokan sirtak, a foteren, az utcakon leterdeltek es imadkozni keztek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pápa halálakor Krakkóban lenni - nagyon menő! ;-) Én egyszer egy marokkói király halálakor voltam Marokkóban (1998? 1999?), ott láttam olyat, h emberek sírnak az utcán. Azóta sem. Még Michael Jackson halálakor sem...

      Törlés
    2. Mennyivel menobb lett volna epp a Vatikanban lenni. :D Vagy nem, Krakko azert megiscsak szemelyesebb?

      Törlés
    3. Ja, es a marokkoi kiralyrol jut eszembe Diana halala 1997-ben. Epp Finnorszagban turneztunk a neptancosokkal, egy lohjai bolt penztaranal sorban allva lattam a kirakott ujsagok focimet.

      Törlés
    4. Tényleg, Diana halála. Én a TV-ből néztem egész nap, másnap indultam pont Párizsba :)

      Törlés
    5. En aznap allamvizsgaztam. Emlékszem ahogy azt éreztem , mi is a vizsga ehhez képest.
      (Durva vizsga volt, nem csinálnám újra.)
      Kecs

      Törlés
    6. nekem a legelső igazi randim aznap volt, amikor a tévében adták Diana temetését.

      Törlés
  9. Szuper téma! Köszi! Én lehetek itt a legidősebb, 18 éves rendszerváltáskor. Amire emlekszem hogy történelem érettségi előtt hirtelen kiadtak, hogy csak 45-ig kell ismerni az anyagot. ( ugye az “ellenforradalmat” éppen átírták. Ami a negyedikes könyv nagyja volt, nagyon örültünk, hogy ennyivel is kevesebbet kell ismételnunk.

    VálaszTörlés
  10. Éva, nekünk meg egy "könnyített", vázlatos törikönyvünk volt, amúgy nagyon jó, mert csak a főbb pontok voltak benne. Őrület lehetett anno a 20. század második felét hirtelen átértelmezni, máshogy tanítani. (és töriérettségire a Kommunista kiáltványt húztam, magam előtt látom a jelenetet :)))

    VálaszTörlés
  11. Azt hallottam a rádióban, hogy az Alfa generáció a következő.

    2003-ban pont nászúton voltam Párizsban, valóban elviselhetetlen volt a hőség. Nem mentünk ki a múzeumból, mert ott legalább elviselhető volt. :D

    Michael Jackson halálhíre nem rendített meg, mondhatom le sem bagóztam, holott nagy rajongója voltam kamaszkoromban. Éppen kórházban voltam, akkor már kb. 2 hónapja, ezért egyáltalán nem érdekelt ez a "szenzáció".

    Ikertornyok: pont otthon voltam, a tv be volt kapcsolva. Én is azonnal telefonálgatni kezdtem, a szüleimnek, férjemnek, unokatesómnak, hogy azonnal kapcsolják be a tévét.

    Commodore 64. Mekkora klasszikus! :) Amikor meghallom az akkor játszott bohócos játék zenéjét, mindig bevillan.

    Hűha, most eszmélek! Én X generáció vagyok, tesóm pedig Y. :S A gyerekeim alfa generációhoz tartoznak, akiket az Y-nak kellett volna megszülniük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És a pópa?? Azt hittem, arról fogsz írni :)

      2003-ban lehet h össze is furottunk valahol. Nadehogy nászút, hallod!! Mit meg nem tudok! ;-)

      Törlés
    2. A pápát már tudtuk akkor, amikor meghalt, hogy meg fog halni. Nem ért váratlanul.

      Akkoriban még nagyon szerettem Franciaországot, minden olyan romantikusnak tűnt. Aztán lakva jött a felismerés, hogy nem kolbászból van a kerítés. :D

      Törlés
  12. Szuper téma!
    Én itt az öregebb generációhoz tartozom (1974) a következők a fő emlékeim:
    2001.szept.11. Már 6 éve dolgoztam, akkor neveztek ki frissen vezetőnek és nem értettem hogy a kollégáim miért szaladgálnak egész délután a dealing Roomba valamit intézni (ott voltak tévék). Nem mertek szólni nekem, mert akkoriban eléggé kiabálós főnök voltam.:-)

    Taxisblokád: USA-ban voltam a nagynénéméknél és oda úgy jöttek el a hírek (pár kép) hogy kb. a forradalom tört ki Magyarországon. Mikor hazaérkeztem, leszálltam a reptéren és akiknek értem kellett jönniük (bp-i rokonok) 1 órát késtek mert elkeverték a terminált (akkor még Ferihegy 1-re is jöttek gépek). Én meg ott ültem és azt hittem azért nem jön értem senki merthogy forradalom van. Mobil ugye nem volt, de nekem nem volt 2 forintosom sem, hogy telefonáljak.

    Érdekes, hogy én Michael Jackson halálára nem emlékszem (OK tudom hogy meghalt pár éve, de nem rendített meg), viszont Freddie Mercury halálára nagyon jól emlékszem. Elmaradt a matek doga annyira meg volt mindenki döbbenve és a matektanárnővel az AIDS-ről beszéltünk helyette (amiről nem sokat tudtunk)...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, ez egy szimpi matektanár lehetett, aki értett a gyerekek nyelvén!

      Messziről lehet h minden véresebbnek/eltúlzottnak tűnik. Emlékszem, amikor 2006 környékén randalírozott pár ember Párizs külvárosában, valami autók is égtek, ha jól emlékszem, tőlem is mindenki azt kérdezte, h fogok-e, merek-e hétvégén Párizsba utazni. Először nem is értettem a kérdést!

      (jaj, és tök jó volt, amíg még működött a Ferihegy 1..)

      Törlés
    2. Tőlem még 2009-ben is megkérdezték, hogy nem félek-e pont Párizsba menni, hiszen éppen autókat lobbantanak lángra tömegével. Nem féltem.

      Törlés
  13. Most találtam ezt meg, Bächer Iván <3 így ír szeptember 11-ről az Ököllel a zongorát kötetben:

    "Megtörtént a bármi

    Semmi se fontos. Semmi se lett fontos. Minden nem fontos lett.

    Aznap délután a Zeneakadémián voltam éppen, szünetben hazatelefonáltam, két mondatban mondták, mi van, nem mentem a terembe vissza, elvesztette jelentőségét még a Dante-szonáta is. Dante most nem lúdtollal ír, Liszt most nem a húrokon ráz velőt.

    Volt a zsebemben egy aznapi újság, azt kilöktem a szemétbe.

    Ami abban hír volt, az megszűnt hírnek lenni. Érdektelen apróság lett a Gripenekből.

    Nem mindegy, milyen repülő zuhan le?

    Megóvni pedig semmiféle légiflotta meg nem óvhat semmitől.

    A papírvágó késsel szemben pedig tehetetlen a világ leghatalmasabb ármádiája is.

    Nem érdekes a politika, nem a gazdaság, nem fontos a Fidesz és nem az MSZP. Nem fontos, hogy milyen az idő.

    Elvesztette a jelentőségét, hogy mit írtam, írtam volna ebbe a lapszámba. Most csak erről lehet írni. Amiről nincsen mit írni.

    Amiről mindent megírtak már.

    Millió dolog forog az ember fejében, de mindről az derül ki: nem fontos.

    Nem fontos, hogy tudtam, hogy így lesz, hogy túl sok a repülő, és túl magasak a házak, hogy ahol sok ember van összegyűjtve, ott sok is hal meg aztán, amikor a baj beüt. Nem fontos, hogy tudtam, hogy beüt a baj, hogy a repülők mind leesnek, és a házak mind leomlanak.

    Nem fontos, hogy csak az amerikaiak vannak meglepődve, mert számukra egyetlen baj volt képzelhető eddig: a betegség.
    Minálunk le szoktak a házak omlani, mi erre föl vagyunk készülve, mi csak erre vagyunk kondicionálva: hogy bármikor megtörténhet bármi is. Nem fontos, hogy én vártam ezt, s nem fontos, hogy atomra számítottam. Nem fontos, hogy tudom, jön az is. Mert van, és ha van, akkor előbb-utóbb rossz kezekbe kerül. Ha az emberiség komolyan szeretne még fönnmaradni egy kicsit, akkor a jövő héten megsemmisítené összes atomfegyverét. Az emberiség ezt nem fogja tenni. Megvárja, amíg egy félanalfabéta fellah valahol Szibériában, egy vodkában áztatott orosz tábornokkal vagy raktárossegéddel köt egy jó üzletet. Ilyen az emberiség. Megérdemli sorsát. Az atom után pedig az internet következik. Azzal össze van bogozva minden ember a többivel. Azzal lehet majd tökéletesen és totálisan bevégezni a munkát.
    Már semmi se fontos.
    Nem fontos, hogy vettem egy zsák krumplit.
    Az is csak megszokás, balkáni rituálé.
    Tisztelgés az ősök emléke előtt.
    Akik tudták, hogy bármikor megtörténhet bármi is.
    Most megtörtént a bármi.
    És nincsen vége.
    Ez volt a mi Szarajevónk."

    VálaszTörlés
  14. Tök érdekes ez az idézet, mert képzeld, az egész gondolatsor onnan indult, hogy a férjem kötelezőnek érezte, h elmesélje nekem a rádióban hallottakat. (nem örültem) Azt mondták, hogy valszeg nem kell félnünk attól, hogy egyik ország egy másikra dobja az atombombáját, mert senki sem ilyen hülye. A valós félelem az, hogy terroristák meghackelik mondjuk az amerikai IT-rendszert és az amerikaiak nevében dobnak le egy atombombát mondjuk É-Koreára...

    Persze fenntartással kell kezelni az ilyen megnyilatkozásokat (lásd madárinfluenza), de basszus ijesztő nagyon.

    VálaszTörlés
  15. Amikor olvastam az egész sor kommentárt arról, hogy kit sirattak az emberek az utcán, a pápától Michael Jackson-on kersztül Dianáig, hirtelen eszembe jutott, mekkora távolság van közöttünk időben... Én ugyanis gyerekkoromból (5-6 évesen) arra emlékszem, hogy valaki hangosan zokogva, mellét verve kiáltozott a főutcán: "Meghalt Sztálin apánk! Mi lesz velünk?..." Nagyon megijedtem, mert azt hittem, tényleg egy közeli családtagot vesztettünk el...

    VálaszTörlés
  16. Haha, Rózsa, micsoda szerencse hogy nem :)))) hanem csak "bon débarras", ahogy a franciák mondják :)))

    Nádas Péter is írt erről az időről, ő is gyerek volt akkor (1942-es születésű), és írta, hogy Ő MAGA is belelovallta magát a sírásba, szülei megütközve nézték..

    VálaszTörlés
  17. Nekem rémes a memoriam, de arra az évre, amikor hullottak a szovjet pártfőnökök mint a legyek, nagyon is emlékszem. Állandóan temetést közvetítettek a tévében ... Lehet, hogy ezért választották végül az egész fiatalka Gorbacsovot ��??
    Kecs

    VálaszTörlés
  18. Szept 11-et épp a Budapesten forgató
    Eddie murphy testőreinek lakókocsijaban eltem át,mert lotifuti tolmács voltam a produkcióban, emiatt két héttel később is kezdtem a főiskolát, ami hatalmas dolognak számított akkor. Emlékszem h mindenki jegge fagyva áll, folyamatosan telefonálgat a rokonoknak es zokog. Le is állt a forgatás, annyira lebénult minden es tényleg reális lehetőségnek láttak az amcsik,h világháború lesz, nem forog le a film. Talán ezért,mert rengeteg amerikai volt akkor körülöttem, engem is nagyon megérintett, mindenki rettegett a new York-i rokonaiert,barataiert

    VálaszTörlés
  19. El tudom képzelni! Foleg, h tisztán emlékszem, hogy az első találgatások és becslések 40 ezerre tették az áldozatok számát.

    VálaszTörlés
  20. Babek: nem jelent meg a kommented, nem értem, miért! Viszont jót nevettem a pezsgős sztorin :D

    VálaszTörlés
  21. Nagyon tetszik a poszt! Tamko, megengeded, hogy ellopjam az ötleted? A generációs különbségből adódóan persze nekem más események is lennének benne.

    VálaszTörlés
  22. Naná, ne viccelj! :)))) Kíváncsian várom!

    VálaszTörlés
  23. Én annyira szeretem ezt a posztot, hogy legalább ötödjére olvasom vissza. :)
    Szept. 11.-én hatodikos voltam. Bejött a matektanárom órát tartani, de inkább felrajzolt két felhőkarcolót a táblára, egy repülőgépet, kondenzcsíkkal jelölve a repülés irányát, és a toronyból kifele ugráló pálcikaemberkéket. Heten voltunk az osztályban (falu, ne kérdezzétek), nekem azonnal hányingerem lett, zavart csend volt. Napokig nem tudtuk letörölni a táblánkat, a takarítónő mosta le végül.
    Nem tudom mikor, de szintén általánosban egy nap bemondta a rádió, hogy meghalt Stephen King. Krumplit pucoltam a konyhában, és emlékszem, anyám gonoszan azt mondta, "drogos hülye". Akkor nagyon sajnáltam, és mikor pár órával később bemondták, hogy _mégsem_halt_meg_Stephen_King_, akkor megfogadtam, hogy én így fogok lázadni, ha kamasz leszek: drogos hülyét olvasok majd, aki úgy halt meg, hogy nem is. :)

    VálaszTörlés
  24. Miota tyukot tartok a kerdben tudom, h madarinfluenza minden evben van, pont mint az emberinfluenza, a vadmadarak hozzak es terjesztik. Ha egy allomanybol akar csak egy allat is gyanus, akkor irtas van. Nem tudom miert volt belole akkora hir, en egy sertesinfluenzas evre emlekszem meg vmi N1H1 vagy hasonlo kodu dologra, azota sem hullunk tole mint a legyek.

    VálaszTörlés
  25. A papa halalat vmi eneklos versenyzos kiesos show kozepen mondtak be, mindketto hatterinfo volt szamomra mikozben a legjobbaratnommel a babaruhabizniszunk (en vettem olcson markas cuccokat outletben, ferj csinalta hozza a szajtot es otthon arulta a bno) szortirozasat vegeztuk es fejenkent megittunk egy ketliteres lajtkolat es csodalkoztunk h hajnali 3 van de mi csak nem vagyunk faradtak.

    VálaszTörlés
  26. Szept11 a Petofi-hid kozepen ert a radiobol Boros-Bochkor eloadasaban, de oket nem birtam komolyan venni meg semmi ertelme nem volt annak, amit mondtak, inkabb atkapcsoltam a Kossuth-ra, ott osszetett mondatokban is beszelni tudo hirszerkesztok dolgoztak. Hivtam a pasit h WTF, aki ult a gyerekkel (2.5) a CNN elott otthon (Nyugati-pu mellett) es megbeszeltuk h atmegyunk anyamekhoz (Istenhegy), ha mar III.VH, legalabb egyutt haljunk. Ott meg a csillio collos teven neztuk szornyulkodve amig a felidos terhes hugom meg nem erkezett (o sem lakott mar otthon, de nem volt tevejuk) es be nem tett egy terhesvideot. Asszem a pasim eleteben akkor allt legkozelebb az agylobhoz, pragmatikus anyam kikuldte a konyhaba a tenyernyi kepernyon h nezze, csak azt felejtette el, h szinkronizalva voltak a tevek, ott is harom balna vonaglott a kepernyon. Gyorsan hazamentunk, mielott eldurvult volna helyzet.

    VálaszTörlés
  27. A balkani haborurol a gyerek szuletese utan, a korhazban ertesultem telefonon egy unokatesomtol, aki meg a gratulacios koroket sem letudva, egybol belecsapott az etnikai tisztogatas tenyszeru ismertetesebe, meg 24 oras sem volt a kisbabam (a korhazban se tv se radio, csak szultunk meg babaztunk boldogan). Gondolom ennek is resze lehetett a nem sokkal kesobbi remalmaim temavalasztasaban. Remalmaim valoszinuleg amugyis lettek volna, csak valoszinukeg nem haborus tortenettel.

    VálaszTörlés
  28. A ferjemnek a Diana halalakor huztak ki negy bolcsessegfogat altatasban es meg meglehetosen euforikus allapotban engedtek ki a korhazbol, semmit nem tudott semmirol raadasul. Ult a napfenyben a kabrioban es felvetelrol zenet hallgatott es nem ertette miert sirnak emberek az utcan, mikozben sut a nap es az elet szep :)))

    VálaszTörlés
  29. En nem nezek soha teven sportot, Olimpiat sem, de az 1980-as moszkvai minden kozvetiteset bamultam, mert emiatt vettunk SZINES tevet :)))

    VálaszTörlés
  30. Zsuzsi, talán az volt az ELSŐ madárinfluenza-járvány? Nem tudom. Tény, h tavaly a botanikus kertünkben lévő tavacskából kiköltöztették a szárnyasokat a madárinfluenza miatt (táblák hirdették), az emberek közönyösen vették tudomásul (én is). 2006-ban pedig hogy pánikoltunk!!

    Magyar rádióban nem összeszedetten beszélő bemondók/újságírók: RÉMES. És mennyi van...

    VálaszTörlés