Ma hajnalban (!) írt a Műanyagos egy e-mailt: „Keresgéltem a fotókönytárunkban, de olyat, amilyen az Ön lakásában van, sajnos nem találtunk. Remélem sikerrel jár a projektben.”
Úgy érzem magam egyrészt, mint egy autista, aki fel tudja ugyan dolgozni a szavak elsődleges jelentését (1. nincs fotójuk, tehát 2. nem tudnak nekem ablakot csinálni), nem tudja azonban értelmezni az üzenet mögöttes tartalmát. Miért írta ezt, miután már szakítottunk úgymond, telefonon?!
Úgy tettük le a telefont, hogy én megkérdőjeleztem a fotó hitelességét, és azt mondtam neki, hogy ha valóban ők készítették azt az ablakot, akkor biztos van ott még több kép is róla, jobb minőségben (előtte–közben–utána fázisképek). Nem igazán diplomatikus módon azt is tudtára adtam, hogy csak ekkor fogok hinni neki. Erre ő meg megígérte, hogy utánanéz.
A reakciójára, megbízható autistaként, három lehetséges forgatókönyvet képzeltem el, mutatom, zárójelben a megvalósulás esélyével:
1. Soha többé nem hallok felőle (98%).
2. Jelentkezik a fotókkal, és elmagyarázza, hol és mikor készültek, felajánlja, hogy elmehetek megnézni személyesen az ablakot. Ekkor bocsánatot kértem volna tőle, amiért meghazudtoltam (1%)
3. Elmagyarázza, hogy miért hazudott, akár azt is bevallja, hogy ő a tulajdonképp a hazugsággal akart igazat mondani (értsd: soha nem volt dolgunk ilyen ablakkal, de ugyanilyen szépre meg tudjuk csinálni) továbbá bocsánatot kér (1%).
De ilyenre, mint amit ma reggel küldött, nem számítottam! Ez se nem ajánlat, se nem vallomás.
Másrészt pedig úgy érzem magam, mint egy Gogol-tragikomédiában, ahol az arcátlan kamu, a pimasz böff és a mindent átitató korrupció a társadalom alapállapota. És akkor jövök én, és ebben az erkölcsi fertőben azon rugózok még mindig, hogy valaki hazudott nekem egy kicsit?!
Ahelyett, hogy örülnék!
Hm, ha az altalad leirtakat kovetem, akkor teljesen logikus a pasi reakcioja. Azt mondtad neki, h amit bemutatott kep, nem jo (rajottel, h nem az ove), igy csak akkor fogsz vele dolgozni, ha sajat képet is mutat. O azt mondta, utananez. Ezt megtette, majd mikor tenyleg nem talalt sajatot, akkor kotelessegenek erezte, hogy ezt megossza veled, tudvan tudva, hogy akkor ebbôl neki munka mar nem lesz. Persze, igy akkor siman csak eltunhetett volna, de mivel allni akarta a szavat- hogy utananez-, meg beszamolt rola. Sztem ez a szaki nem is olyan rossz, csak a kis magyar elsunnyogos/rovidebbutas kornyezetben szocializalodott….
VálaszTörlésJézusom, dehogy, egyáltalán nem ezt kértem tőle! Nem követted a leírtakat.
Törlésegyébként szerintem is így értette a csávó. mármint azt vágom, hogy te nem ezt kérted tőle, de neki ez jött le és arra volt ez a válasza. a magyar mesterek sajátos képzést kapnak az ún. élet iskolájában, a tiszta, egyenes kommunikációért azt hiszem, bukás jár náluk. :)
Törlésépp a napokban beszéltem erről a férjemmel, hogy mi magunk (megrendelők) is mennyire stabilizáljuk ezt a helyzetet, hozzánk rendszeresen jár egy srác dolgozni és tökre be van árazva az összes kamu dumája. hogy igen, igen, de legalább őt már ismerjük és ő is ismer minket, szóval belefér.
de amúgy abszolút megértelek, túl sok pénz forog kockán ahhoz, hogy kipróbáld, hogy ő is a "sztenderden kamuzik, de amúgy megcsinálja" vagy az "átvágja a kedves megrendelőt az első sarkon és utána a vízözön" csoportba tartozik. amiközben amúgy, bár az első bekezdésben nem ezt írtam, de valójában azt gondolom, hogy léteznek igazán tisztességes és rendes mesterek is, csak sajnos nincsen rájuk írva és nem egyszerű rájuk találni. (nem segítettem semmit, tudom, csak megértelek, azt akartam írni valójában, ez nagyon nehéz dilemma.)
Tényleg, lehet, hogy a pasi félreértette! És akkor megvan a magyarázat az e-mailre. Erre azért nem gondoltam, mert kifejezetten értelmes fazonnak tűnt. Most kiderült, hogy duplán is rossz emberismerő vagyok :(((
Törlés"stabilizáljuk a helyzetet": igen, pont így értettem, amikor a Gogolt írtam. Hogy mindenki úgy tesz, mintha ez lenne a normális, ez a hazugság és kamu, és elfogadjuk, és ebben élünk, rémes.
igen, csak van ez a veszteségminimalizálás, ahogy a mi esetünkben is: iszonyú fontos, hogy legyen egy szakink, aki megbízható annyira, hogy odaadjuk neki a lakáskulcsunkat és ő ott egyedül végezze a mindenféle dolgát. közben utálom, hogy időnként a lázas gyerekre hivatkozik, miközben simán csak az van, hogy túl sok melót vállalt fel és úgy priorizál, de ez a kamuzás még bőven megéri mindent egybevetve. érted, ugye, hogy mondom. ezer szálon futnak ezek a dolgok egyszerre.
TörlésPersze, ez teljesen világos, nem is pont erre gondoltam, amikor az embernek már van egy jól bevált (de kamuzó) mestere. Inkább arra az általános szemléletről beszélek, amit az én esetem kapcsán megtapasztaltam: hogy most mit finnyáskodok ennyire egy kis hazugság kapcsán, mindegyik ilyen. (Tele van amúgy a piac ablakossal)
Törlés