– Voltam jóanyádéknál – újságolta az unokatesóm. – Ebédre mentem, és képzeld, egészen nyolcig maradtam. Olyan jót dumáltunk!!
Érdekes, hogy az unokatesóm, aki a világ egyik legjobb beszélgetőpartnere (számomra), hogyan tud egy egész délutánt átbeszélgetni a szüleimmel, akikkel én magam – noha szoktam beszélni, sőt: beszélgetni is – soha nem tudok jókat beszélgetni.
Ezt az ellentmondást ki kell bogoznom.
neki nem a szülei :))) úgy könnyű!
VálaszTörlésSzerintem ez nem magyaráz meg mindent. Nem értem, hogy nem zavarja őt a szegényes szókincs, az egyoldalú témaválasztás, a halálos defetizmus.
TörlésLehet, hogy a szüleid is ezt gondolják rólad, viszont az unokatesód (!!) mindannyiótokkal tud beszélgetni, mert ő viszont a világ legjobb beszélgetőpartnere! :)
Törlés(+ remélem nem bántottalak meg ezzel, ÉN nagyon élveztem beszélgetni veled!)
Törlésjaj, dehogy :))) (és én is!)
TörlésAz a fura, hogy ő sem tud mindenkivel jót beszélgetni, most mondta. Van olyan társaság, ahová el sem megy, mert nem tud nekik mit mondani.
Beszélgetni, az nekem simán megy, kb mindenkivel. De egy igazán jót beszélgetni, az kivételes ajándék, ritka pillanat. Például pár éve fiammal és a legjobb barátjával éjszakába nyúlóan, irodalomról, világról. A hétköznapokban ritka az ilyen, főleg mert rohanásban vannak az ifjak körülöttünk.
VálaszTörlésCsak reménykedem, velünk szülőkkel szívesen ülnek le "dumálni". Unokatesójuk biztos, fél napokat is 😂