Amióta újra olvasok gyermek- és ifjúsági irodalmat, rá kellett, hogy jöjjek: az elmúlt 30-40 évben hatalmasat változott a kínálat. A Harry Potteren kívül is születtek fantasztikus könyvek!
Meséltem Boninak, hogy hallottam egy írót a rádióban, aki azt mondta, hogy könnyekig meghatni az olvasót nem nehéz ügy; megnevettetni már nehezebb; de megijeszteni (félelmet kelteni) már nagyon nehéz. Azóta Boni félelmetes könyveket olvas, és legutóbb szólt, hogy olvassam el ezt, mert talán ez betölti ezt a küldetést (franciául olvasta, az angol linket tettem be).
Ma fejeztem be a könyvet, nagyon, nagyon, nagyon tetszett! Ijesztőnek vagy félelmetesnek annyiból mondanám, hogy a történet egyik szála egy nevelőotthonban játszódik, és emiatt egy disztópiához hasonlít, ahol a gyerekek szabadon ki vannak szolgáltatva egymás és a felnőttek kegyetlenkedéseinek. És ez tényleg nyomasztó, az igazságtalanság ténye pedig felháborító. De hamarosan megjelennek az olyan értékek is, mint a bajtársiasság és a barátság, anélkül szerencsére, hogy patetikus vagy nyálas lenne.
A történet három szálon fut, három különböző idősíkon, és a végén összeérnek, mesteri csavarral, én egészen a végéig nem jöttem rá (de lehet, hogy hülye vagyok és Boni előbb tudta, majd megkérdezem). Mindenesetre nem volt kiszámítható a történet, és mindenre meglett a magyarázat. A könyvben keverednek a mesebeli elemek is (átok), nagy szerepet kap a véletlen (bár ebben a költői olvasatban mindennek oka van) és van szó a rasszizmusról.
Az egyetlen problémám a legutolsó fejezet, az nagyon kommerciálisra sikeredett sajnos (egy tévéreklám!), de ettől eltekintve nagyon megható, néhol hátborzongató, de mindenképp az első oldaltól kezdve letehetetlen es izgalmas olvasmány.
Köszi, megkeresem majd, érdekesen hangzik. Ô írta a Bradley, az osztály rémét, az megvan nekünk, úgy emlékszem, tetszett a gyerekeknek.
VálaszTörlésIgen? Köszi, mi meg akkor azt nézzük meg! :))
TörlésÉs a magyar fordítása is nagyon jó egyébként (Stanley, a szerencse fia), én is kb. ekkora koromban olvastam, és tényleg az egyik legjobb ifjúsági regény. Nekem ez valahogy összeforr két másik könyvvel az emlékeimben, az egyik a Bradley, az osztály réme (nem emlékszem a cselekményre), a másik pedig Az emlékek őre (ez egy nagyon elgondolkodtató, szerintem szépen megírt, igazi disztópia).
VálaszTörlésHú, szuper, köszi! Hirtelem azt hittem, hogy az Emlékek őrét is ő írta, de látom, hogy nem (azt is meg fogom nézni!)
TörlésRáadásul az Emlékek őre egy tetralógia első része, a többi: 2. Valahol messze 3. Hírvivő 4. A fiú. Érdemes őket elolvasni!:)
TörlésÚ, köszi, Molly, ezt én se tudtam, el fogom olvasni, mert nekem az Emlékek őre máig az egyik kedvenc könyvem (pedig már nem vagyok ifjú:D).
TörlésTamkó, igen, bocs, félreérthetően fogalmaztam!