Csütörtökön volt az osztályozó értekezlet. Előtte már azt fontolgattam, hogy kikapcsolom a telefonomat, nehogy Gabriel anyukája első felindulásában megint felhívjon, de aztán elfelejtettem, és csak egy szmájlis üzenetet kaptam: Gabriel és Boni mindketten dicséretben részesültek! Ez egyébként egy egyszerű félmondat (Gratulálunk!) az amúgy is csupa pozitív értékelésben, szóval nem értem, miért olyan nagy ügy.
Összességében nem tűnik nehéznek a suli, Bonitól is kérdeztem, ő is ezt mondja. Nézegettem a magyarországi nyelvtan és töri tankönyveket, szerintem itt kevesebbet kell tudni, azt viszont kívülről (de nagyon nehéz az összehasonlítás). Háromféle tantárgya van Boninak: az ún. nehéz tantárgyak, amelyeket objektíven osztályoznak (francia, matek, német, töri), a megúszós tantárgyak, amire nem kell sokat tanulni, és könnyű jó jegyet szerezni (angol, fizika, biológia) és a készségtárgyak, ami tök szívás, mert totál szubjektív az osztályozás (ének, tesi, rajz). Boninak tesiből lett a legrosszabb az átlaga, ami szerintem undok dolog, mert igazságtalanul leviszi az átlagát.
Jézusom, olyan lettem, mint a franciák: folyton átlagot számolok!
Nehéz lehet a tanárok dolga. Harmincan vannak egy osztályban, és ahol az osztályátlag 16,48 (francia) meg 14,39 (töri), ott a legrosszabb átlag a 10 meg a 8,24. Sőt, matekból pl a legrosszabb tanuló 6,3-at kapott. Nehéz lehet így tanítani. Ezek a gyerekek nyilván nem értenek semmit, vagy nem tanulnak semmit, nem tudom. Szerintem nem lenne a helyük egy ilyen iskolában, és én úgy látom, hátráltatják a többiek haladását – talán ez a legnagyobb probléma az egészben szerintem.
Boni kedvenc tantárgyai: az angol és a matek, annyira, hogy ezekből a tárgyakból nem is nagyon kértük itthon számon őt (amúgy minden másban nyüstöltük, főleg németből és töriből), megcsinálta saját maga. Érdekes ez az angol, mert tavaly Amerikában nem láttam rajta, hogy ennyire érdekelné. Lehet, hogy a tanár érdeme? Addig könyörgött gyakorló feladatlapokért, míg a múlt hétvégén elmentünk venni, úgyis szoktunk nyárra ilyen füzeteket vinni (leginkább matekból). Képzeljétek, még azon a hétvégén kitöltötte az össszeset.
A matekszeretete régi, de továbbra is fenntartom, hogy Boni nem matekagy. Viszont szereti a tanárt, eléggé könnyű a tananyag (sok volt a geometria és a számítástechnika), és a matekot nem kell bevágni, tehát úgymond „könnyű”. Boni állítja, szerintem helytelenül, hogy ha egyszer megért az ember valamit (mondjuk háromszög területének kiszámítását), akkor azt mindig tudja alkalmazni, felesleges gyakorolni. Eddig bevált az elmélete, de sajnos szerintem ez nem lesz fenntartható gyakorlat.
Még három hét van hátra a suliból – ez már csupa lógás és lazaság lesz, a jegyeken már nem változtatnak. Egyébként a csütörtökön megírt dolgozatok osztályzatait sem számították már bele, mert, mint hangoztatta Boni, nem engedi a rendszer. Ez az a mondat, amitúl egyébként kiráz a hideg (főleg mh-i kontextusban): mintha az ún. rendszert nem az embert maga hozta volna létre!
Nyelvtan és matek
"Addig könyörgött gyakorló feladatlapokért" ilyen gyerek nincs. Csak max. regényekben. Igen a nem engedi a rendszer természetesen nekem is egyre ismerősebb. És nagyon zavar. De a fiatalokat szerintem nem. (FElla).
VálaszTörlésSzerintem a fiatalok megbuherálják vagy megkerülik a rendszert, és sikerül nekik. Az idősebbek széttárják a kezüket, hogy nem tudnak mit tenni "a rendszer nem engedi" :-o
TörlésIlletve a fiatalok mernek oda is kattintani, ahová az idősebbek esetleg nem, mert "mi van ha", és kiderül, hogy ja, valójában engedi a rendszer, csak senki nem kattintott oda ez előtt :D (velem történt konkrétan ilyen az egyik korábbi munkahelyemen)
TörlésAh, az első képről a (francia) mondattan-szeminárium ugrott be az egyetemről. Hogy mit összeszenvedett a legtöbb csoporttársam, mert nem értették, mit jelentenek a francia elnevezések... Akkor azt gondoltam, azért, mert egyszerűen nem értenek elég jól franciául, és nem tudják megállapítani, hogy egy bonyolultabb mondatban melyik a tárgy, vagy mi a mondatrészek közötti viszony. De most már az is eszembe jut, hogy lehet, hogy magyar nyelvtanból se értették (tanulták meg) ezeket az elnevezéseket.
VálaszTörlésEgyébként mindig is azon a véleményen voltam, hogy a nyelvtan (is) valójában készségtárgy (ha már külön tárgy, ami sztem tökre nem indokolt), mert elsősorban a szövegértésen és az absztrakciós készségen múlik (és vice versa). Na bocs, kicsit elvittem más irányba :))
Pedig sztem a magyaroknak könnyebb. Én most azt látom, h a franciáknak nem mindig egyértelmű, hogy melyik a tárgy, mert nincs mindig jelölve (COD), és ilyenkor össze lehet keverni a hátravetett alannyal (Dans les bois hurlait un loup).
TörlésA legtöbb füzete úgy néz ki, mint egy szemináriumi jegyzet :)))
És ez a francia kézírás...! Hihetetlen, hogy minden francia (vagy Fr.o.-ban iskolába járt ember) ennyire ugyanúgy képezze a betűket!
TörlésSzerintem Boninak igaza van, mi se tanultunk kivulrol mar sok mindent matekbol es fizikabol a spec mat-fizika tagozaton, be kellett bizonyitani a dolgokat, es ha tudtuk, hogy kell, az volt az igazi. Persze, a ket-ismeretlenes egyenlet megoldokepletet is be kell majd tudnia bizonyitania/levezetnie :D
VálaszTörlésKorulottem a legtobb ember szivesen tanult gyerekkent dolgokat, a ferjem szabadidejeben a törikönyvét olvasta 14 evesen (szept első hetére kiolvasta), en szabadidőmben matekoztam 13 éves koromtól, a tesóm gyerekként madárismeretkönyveket bújt...nekem ez így volt természetes, de biztos mashogy is előfordul, kései érdeklődési körökkel (én sem lettem matematikus sajnos).
nyilván nehéz ezt innen igazából megállapítani, ennyi információ alapján, de valamiért úgy képzelem, hogy Boni olyan fajta matekos, mint én voltam/vagyok. egyáltalán nincs kiemelkedően matekos agyam, de az általános és középiskolás matekot imádtam, bármikor szívesen matekoztam, szabadidőmben, akármi. aztán az egyetemen összeomlottam az első percben, de ez most mindegy is, nem ez a lényeg, hanem hogy ez egyfajta rendszerszemlélet szerintem, ami miatt szereti a matekot, sima logikus gondolkodás, strukturáltság, problémamegoldó képesség. a férjem nálam sokkal "jobb matekos", a nagyobbik fiam kifejezetten mérnök, de a kisebbik gyerekem is nagyon szereti a sulis matekot ugyanúgy, ugyanazon a szinten, mint én.
VálaszTörlésén úgy gondolom amúgy (és mondom ismét, simán nem Bonira, fogalmam se lehet, hogy ő valójában milyen), hogy ez nagyon jó dolog, ez a fajta matekszeretet, nagyon valósan és gyakorlatiasan ad sokat az élethez, a problémák megoldásához, az arra való rálátáshoz. én nem az az ember vagyok, aki szerint felesleges megtanulni a sinus-cosinust, meg a kovalens kötést, szerintem minden ad hozzánk, tágítja a tudatunkat, de az általános iskolás matek egy az egyben tágítja azt. :)
ja és nekem is mindig tesiből, énekből és rajzból volt négyesem, de főleg tesiből. :)
Olyan jó, h nem kell többet tesióràn bohóckodnia az embernek, jegyre, ugye? :)
TörlésIgen, Boni is ilyen logikus gondolkodásù, értelmes, gyors felfogàsù gyerek anélkül hogy matekagy lenne. Gyakran nincs is türelme/precizitàsa hozzá, és észre sem veszi h lehagyott egy nullàt…
Egyszer volt egy hàzi feladat, ha megtalàlom, felteszem. Én ugyanùgy szàmoltam ki, ahogy Boni, de az apja (aki tenyleg matekagy) egy màs megoldassal jutott ugyanarra az eredményre. Jobban megnézve az övé volt a profi és elegàns levezetés!