Angol

Boni a fejébe vette, hogy megnyeri a házi angolversenyt, egyrészt mert szerinte New York-i utat lehet nyerni vele (szerintem ez hülyeség, két euró volt a nevezési díj), másrészt mert lehet nyerni egy táblagépet is (ha nem veszünk neki, majd nyer magának ő, mondta), harmadrészt meg megígértük neki, hogy ha benne lesz az első tízben, akkor beleszámítjuk az év végi átlagába (ami, ha eléri a 19,35-öt, azzal fog járni, hogy telepítjük neki a Mindcraftot, jajaj).

Amúgy tök érdekes, mert azok a gyerekek nem vehettek részt a versenyen, akiknek az angol az egyik anyanyelvük. Na mármost szeretném azt látni, hogyan és milyen kritériumok alapján dönti el egy intézmény azt, hogy egy francia gyereknek melyik a másik anyanyelve. Ha mondjuk angol vagy ír az egyik szülő? Ez még nem garancia semmire, a német barátnőm kislánya például soha nem szólal meg németül. És mi van, ha rokon él Angliában, és a gyerek rendszeresen látogatja? Értelemszerűen előnyben lenne a többi gyerekkel szemben, de ki kellene zárni ezért? Milyen rendszerességű látogatások esetén? És mi van azzal a kisfiúval, akinek az anyja orosz, de nem tud franciául, ezért a szülők közös nyelve az angol, amit nem tudom, milyen szinten beszélnek? Boni szerint ez a gyerek sem vehetett részt a versenyen, érdekes. És vegyük azt a hipotetikus, de nem lehetetlen (viszont eléggé idétlen) helyzetet, ha mondjuk két francia szülő angolul beszél a gyerekéhez?

Boni nem tudta, hogyan kell felkészülni a versenyre, ezért csak lelkesen Duolingózott (már amikor odaadtuk neki) és angolul olvassa a Harry Potter első részét, amit szerintem csak azért ért, mert már kívülről tudja a franciát. Sajnos nem volt rá felkészülve, hogy lesznek országismereti kérdések, és noha Amerikát egy icipicit ismeri, Angliában még soha nem járt. Úgyhogy kétlem, hogy akár csak az első tízben is benne lenne, mert arra a kérdésre, hogy ki lakik a Downing streeten, kizárásos alapon azt válaszolta, hogy a Paddington maci.